Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
ablakvár
kapocsi.ancsa• 2015. szeptember 27. 20:20
Fényeket dob a csend, örökös zsolozsmát morzsoló,
hogy a halk lépések hangja visszhangként sem hallható.
Csend sziszeg, szem keres, a padsorok közt és emelvényen
hídpillérek közt-alatt, sors szakad a szélben.
Pont ott, hol a közel, oly távol, elérhetetlen lépések,
megtehetetlenségük botján mennek, hová megérkeznének.
A most még létbelépők intenek búcsút, s ki ott marad, mint csendes csoszogás,
visszabúj a várakozásba: Hamar jönnek újra, reményparázs.
https://www.youtube.com/watch?v=o8SwBzAlBY8
kapocsi.ancsa2015. szeptember 29. 15:12
@csillogo
Köszönöm
Nagyrészt Anyum miatt írtam, az idő és a sors, morzsákat hagy a térben csupán....
Kedves @Galadriel
Köszönöm
Nekem meg jó érzés volt, hogy itt hagytad szavaid.
Köszönöm @Ametisz
az érzések szabadok, csak az idő szabja meg a test hollétét, s a lehetőségeket arra, hogy mikor láthatjuk azokat akiket szeretünk.
szép napot
Ametisz2015. szeptember 28. 15:11
Remélni mindig kell az érzés érintésén...
Törölt tag2015. szeptember 28. 15:01
Törölt hozzászólás.
csillogo2015. szeptember 27. 21:56
Ancsám tudod, nem tudsz rosszat írni - a vénádban van!
Nagyon tetszett!
Jó éjt...