Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
a szélbe kapaszkodók
kapocsi.ancsa• 2017. március 20. 10:19
mennyire lennél szabad,
mennyire mernél menni
hogyha megtehetnéd
tennéd-e? vagy ennyi:
sírkövek közt lenne
a lépés eltemetve,
élő horizontra
a sérelem felfestve
Sál, selyem, lebeg - pereg
kit hat meg az, kit nem ismer meg.
Súlya ítélete előre
elkönyvelt fajták szemete
szemébe takar,
lelkébe ha mar,
hamar teremt - rengeteg
elszigetelt kis életet.
S egymaga marad,
kinek nem felelt meg:
a szélbe mert kapaszkodó
szabad lélekeb.
kapocsi.ancsa2017. március 22. 07:33
Köszönöm szavaitok.
Steel2017. március 20. 22:44
Egyetértek az előttem szólókkal. Nagyon vers ez.
merleg662017. március 20. 21:30
Remek a versed Ancsa! Örök kérdés marad: vajon tudunk-e élni a kapott lehetőséggel? De ki adhat erre egyértelmű választ? Én az aggódás hangját éreztem a versedben, melyhez szeretettel gratulálok.
Rozella2017. március 20. 13:47
Sok "elszigetelt kis élet" kapaszkodása a szélbe... csak ritkán egymásba...
Jó kérdés, vajon képes -e élni a lehetőségeivel az ember, ha megkapja?
talán igen, ha a másik Embert is felismerné… : "kit hat meg az, kit nem ismer meg." Komoly, aggódó sorok…