Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"otthontalan"
kapocsi.ancsa• 2016. április 3. 08:16
S minden örült vasárnapon, a fényt vette kezébe,
pörgette, mint valami labdát, golyóvá formált reményeit.
Nézte, nézte, kereste benne a megtöréseket,
mint hajszálvékony repedést egy tóban:
Úgy látszik csak ennyi fedhetett.
S eltakart mindent, mégis,
múló árnyak akasztófavirága - Nézd!
Hogy foszlik semmivé egyetlen kóbor gondolat,
mikor megszökni vágyik a körből:
Szabadság! Kiáltja... s elszalad.
Mintha nem venné észre, mint halad körötte a világ,
s Világa karba tett kézzel óvja, eltévelyedett bolondját.
Megmosolyogva őrzi, ép megkergült pillanatodat.
Megvárva míg leülsz, s rájössz: Mindig otthon vagy.
2016.04.03.
https://www.youtube.com/watch?v=bqIxCtEveG8