Túlvirágzott az esőlétrán-(ma felhívtam

Ma felhívtam Istent, hogy tanácsot kérjek,

de rossz lehetett a lélekvonal,

nem fogtam jól az adást, bár búgott a széléter,

és rezegtetett a fák ölén az esőélet,

talán rosszul értelmeztem a képet,

s a képletek megoldására sincs elég tudásom,

adhatott volna több észt, hogy eszem rálásson,

mit felfogni zegzug gondolatom képtelen,

ó szertelen bennem, ez életelem...

De ígérem holnap újra próbálom,

ha már így ember nem tud a tanácson

olyan fát mutatni, ó illetve bocsánat,

megmondani, mit tehetnék, én buta látszat,

nem jól raktad össze Uram ez emberi vázat,

ó nem vonlak kérdőre, nem, csak e kártyavárat,

már nem látom át, és ember nincs a talpán,

ki megmondaná merre, bár látnám, bár látnám...

de túlvirágzott az esőlétrán az élethullám.

Most mondhatod, haragszom, de nem - csak nem értelek,

ily kicsinyke tudással fel nem érhetlek,

de ha már kereslek, vedd már fel végre azt a kagylót,

s mondj valami egyértelműt, valami hallhatót,

amit még én is észrevenni vagyok képes,

nem vagyok bolond, csak a vétel kétséges,

s hogy tanulni sem vagyok lusta bíz ígérem,

de már megbocsáss, ha a túlzást nem kérem

ó én balga, csak nevetni szeretnék,

üljünk a felhőre, te meg én, és szép estét,

nézzünk valahol, itt e nappali kábulatban,

csak fogd meg a kezem kicsit, mert lezuhantam...

láb lógatva üljünk csendben

hosszú lett e csermely - mentem,

de holnap kereslek, újra,

Viszlát, Helló, szia.