Jeltelen rejtjelek

kapocsi.ancsa•  2019. december 31. 15:18

Él nélkül

tárgytalanná váltak, a hitet nem kínáltak,

debütált a harag, s hamvaiba halva

önmagára borult botorságát sírva

 

tárgytalanná váltak, a sehová sem szólók,

bent maradtak talán, vagy csavargóan olcsó

kocsmapultra ülve, lettek elfeledtek

 

tárgytalanná váltak, elfeledett tények,

minek is ragozni, sehová sem értek

felülírták vágyuk, mind a történések

 

tárgytalan a szó már, némát szavaz, vélten

vétlen hallgatásba burkolódzó nincsem

bátortalanságát vajon majd megértem

 

kikerülni sincsen, már miért mint kórság,

hozzám nőtt blokk csendje

feloldatlan penge 


https://www.youtube.com/watch?v=mVQpfoqsY8Q

kapocsi.ancsa•  2019. december 28. 21:09

Hajnalvirág

Hajnalvirág

 

Minden csupa talány, aprót köp a kertbe

a kihajtáshoz kelhet Isten lehelete,

mint átkozott eső, mint rothadó avar,

alap, hogy minden múlik, s múlásából hajnal

 

virág tőr majd elő, hogy milyen? ki tudja,

akarhatnám szépnek, de lehet csak vad múzsa,

talán csak takartan, mart mag apró násza,

mely mégis éledni tud, egyetlen hajlásra

 

mit az ég köp rája, vagy az ember, a gyarló,

tény, hogy észrevétlen, tudatlan, halandó,

mind. Mind. Te is. és én is, igen, mind, mind,

kik észrevétlen hajtunk, s hajtatunk ma, amíg...

kapocsi.ancsa•  2019. december 5. 08:07

álomhatár


Mennyi csend szólt rám az éjjel,

mennyi könnyű gondolat,

futott messze, körbe-körbe,

ott ahol a fény szalad.

 

Apró gyöngyök fűztek össze,

apródruhát viselők,

haját tűzte, görbe fűbe

fűzve bontott vakmerőt.

 

Csónak ringott, ajtót vágott

víz tükrébe sötét mély

nyelt el mindent, égni látszott

lépcsőt vágott lent az éj.

 

Angyal sétált, kettőt tapsolt,

hangtalanul, lassulón,

elsimult a fény s az árnyak

összebújtan halkulón.

 

Csend se szisszen, szél se se bánja

meg se rezdül már az ég,

egybefolytan néma csókban

kibékül magával rég.

 

kapocsi.ancsa•  2019. december 3. 17:29

Hátrahagyva - megadott szavakkal

csipkék, könnyű, holdfényes, hallgatag, merengve, sugár, oszlop, eső, lámpaláng, karol


Merengve karol a könnyű semmi,

csipkék nevetnek - apró repkedés,

ahogy a holdfényes eső útra hull,

úgy vagyunk mi is látszólag kevés.


Hallgatag lámpaláng oszloptalapzaton,

esti sötétje az árnyékalkony,

fel-felhullámzik a hangom,

kinevetett múltam a sugárúton


hátrahagyom


https://www.youtube.com/watch?v=JF9LCObIBmo


kapocsi.ancsa•  2019. november 18. 20:54

Ha Holdarany

 

 

Holdarany - suttogom,

csend a csönddel összefon,

éjt éjjelbe belecsen,

megakadt lélegzeten

pihen.


 

Szótlanul, csak szótlanul,

dallam dúl látatlan - Úr

felettem, mint viharágak

kibomlanak égi szárnyak

várnak.


 

Megrezzen, meg, elhiszem,

könnyű válla kezemben,

összesúgnak éjszakák:

vidd tovább, ma vidd tovább,

tovább.


 

Mintha volna, mintha lenne

régről hozott ősi rendje,

lehet, Lehet? Lehetséges!

Bármi bármikor ha


.......

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom