Életképek

kapocsi.ancsa•  2023. október 25. 20:23

Csendfestő

Csendfestő

Élvezem ezt a reggeli csendet...

Kávét iszom, és a szelet hallgatom.

Fél-hűvös pont jó, bekavar az ablakon át a hideg,

kicsit megborzongat, kicsit élek.

Kortyolok egyet, megtöröm a csendet a kanál hangjával.

Milyen furcsa ez, Megtört Csend, mintha teste lenne,

kézzel fogható, tenyérbe vehető és Eltörhető.

Mondhatnám ketté törtem, kéred a felét?

Félbetörten is lesz menedék?

Mire délutánba hajlik a nap, már borospoháron táncolhat,

és cseppek mámorába rejtőzik a csend,

meglopott kísérő ízeket hirdet egy-egy pohárkoppanás.

Hány szerepre osztható a megmaradás.

Pohár alján apró csöndcseppek, utolsó kortyain elmereng a fény.

Megszínezhetném ha volna rá remény,

és színes csendeket pörgetnék,

hagynám csak hogy szétszitálja az ég.

Szélre bíznám, és Ő elorozná, hangokkal festené,

tovább aprózná kikerülhetetlen.

Önmagát meg nem hazudtolható végtelenben.

Hiába gyűrné erejét bíz zsebre, elkapná a hév,

és vihara rebbenne bennem.

Akaratlan sorsát csendembe pettyezné,

mennyi hangot sózna, íztengerré tenné.

és Lám...

én így csodálnám egyetlen hangulatát a reggelnek...

Mikor már azt hiszem semmi nem lep meg.

Színek lángjával a csendet festem... lehet.

Nézd, hogy gömbölyödik hozzá a lelkedhez.

2023.10.21.

https://www.youtube.com/watch?v=VFroDCsVCeY


kapocsi.ancsa•  2023. július 22. 16:57

Szétszóródás

Szétszóródás 

 

...és belelibben ebbe a sűrű télbe, a megalkuvás súlyos kenyere. 

Mikor már a szó nem mondd semmit, és megszólalni sem vágy, csak hidegen didereg a szem sarkában, 

mint egy megdermedt gondolat.

Csak addig hallható, amíg a lélek csöndben marad.

De nem tovább.

Nem tovább, mint egy gyermeki érempörgetés, amit az asztalon megpörget az ember, mikor már semmi nincs.

- Nézd, látod, hogy forog? Oldalra billen végül és egyre laposabb.

Hát pont így pislogunk mi is, kimondatlan szavainkon elmerengve.

Talán csak a rácsodálkozásunk marad el, s pörgetünk egyre. 

Ki szótalan, válaszra nem talál...

Nem is keressük már kísérteteink miértjét.

Ez van és kész.

Az elfogadás malmán ülünk, ki görbén, ki pipázva illetéktelen emlékeink elfüstölt illatát még belélegezzük.

- Észrevetted, hogy élsz?

Nem azt, hogy hogyan, hanem, hogy csak úgy egyáltalán?

Vagy eltengődsz napoknak sűrűjében, mint egy szál elszáradt fűnek zizegése, csak annyit hallani.

Mondd, meghallottad, mikor fújt a szél?

Mi van ha akkor rezdült amikor épp vihart fonni készültek az egek, és fekete gomolyag szórt villámot feletted. 

Nem mondhatni, hogy tudhatod. 

Nem mondhatom, hogy tudom, pedig megtenném!

De már a sokadik zizegésbe is talán belekételkedünk,

belefeszül a "Nem is az volt" gondolata,

s mi továbbra is csak ott ülünk annál a malomnál:

Majd csak kifeszít a szél, és feltűz vitorlának az égre!

Majd csak legyőz valami felettünk lévő erősebb dolog a hitetlen kételkedésnél.

...és, egy-egy pillanatra, amikor nekikészül a lét, hogy olyan irdatlanul kék, de kék legyen:

Felnéztél-e pont?

Vagy azt kenyeret morzsáltad még észrevétlen?!

kapocsi.ancsa•  2023. március 15. 17:30

Sörvirágok :)

A sörvirágok igen védett növények.

Fogyasztásuk után megfigyelhető az áldozataikon,

hogy az enyhe vigyorgástól a felboruló járásig bármit előidézhetnek.

Igen-igen gyakori jelenség, hogy a jámbor jószágok csoportosan verődnek össze a sörlegelőkre,

mondhatni szántszándékkal keresik, vadásszák az alkalmakat.

Olykor még olyan is lehetséges, hogy naponta kortyolásra adják a fejüket.

Ilyenkor az egyre hangosabb és egyre jobban gesztikulált sztorik felsorolása a jellemző.

Ritkán ugyan, de előfordul, hogy a félbehagyott sörvirágok gazdát cserélnek,

de mind addig amíg ezt senki sem veszi észre, zavartalanul folyik tovább a szüret.

Ha a megdézsmált, akarom mondani elcsent sörvirág másnál köt ki,

nagy kajabálások közt az áldozat rögvest kap egy újabbat fájdalomdíj gyanánt.

Nehogy már virága nélkül maradjon.

A sörvirágot némely eltévedt egyén, összetévesztheti a borvirággal.

Miáltal hamarabb eléri a felborulás határát.

Ízre, zamatra, állagra sőt még színre is mind a sörvirágok

mind a borvirágok elég eltérőek.

Sőt kifejezetten a borvirágnak az orra ülő hatása is megfigyelhető.

A gyomrukra kényes vadászok ha válogatósak lassabban folyik a habszüret.

De azt azért be kell vallanom, bármilyen védett is e virág hatása tagadhatatlan,

ezért az aratást az év bármely szakaszában elvégezhetik.

Legyen az barna, szűrt, szűretlen, kisebb vagy nagyobb és még sorolhatnám milyen,

Világos, hogy ha megtalálják nyoma sem marad.

Mondhatnám, de ... a virághéjak összeszedése már másnapi, illetve másnapos feladat.

Mindezek tükrében és a teljes ötletelés hiányában,

koccintós sörvirágokat a vadászoknak.

2023.03.08.

kapocsi.ancsa•  2020. január 7. 08:24

raktár

raktár

 

Lom hátán lom, mondhatnám,

fényesen csillogó bútorok, régi vaskályha,

de nem, nem az ami még régen felgyulladt,

nem ez volt a miénk, melybe kíváncsian

apró papírokat tettünk a rések közé,

emlékszem a macska mentett meg

á dehogy, csak elmesélték, vagy az ijedségtől

csak az papírcsíkokra emlékezem

 

ágyak, matracok, szekrények

régi nyikorgó lenyitós titkai,

csak tudnám mit keresek,

elvitte - sírok, elvitte biztos ezt is,

pedig nem volt az övé, ez sem,

kerülgetem, nem látom a végét a hodálynak,

egymás tetejére pakolva is alig férnek,

mintha ismétlődnének a darabjai,

 

ezt nem is ismerem, még sosem láttam,

talán csak később lesz közel valahol,

talán valamelyiknek fel kéne mászni a tetejére,

de továbbra sem látom mért bolyongok itt,

csak azt érzem nincs itt, eltűnt, elveszett,

lehet ki kellene menni, lehet soha nem is volt,

elvitte? eladta, felgyújtotta?

meg nem történtté tette, de sosem volt érzete nem igaz

 

még érzem kezem alatt felülete hidegét, simaságát

holnap talán újra álmodom

kapocsi.ancsa•  2018. október 2. 08:11

"részletek"


(Az első amit meglátott, a gondolatai voltak.
A szemében látható akarat tükörképe.
Nem volt kiszámítható, sem pedig kiolvasható, a tett vagy annak jötte.

Hogy már most tudja, mit fog tenni.
Nem volt látható a következő mozdulat,
mint ahogy az sem, hogy mit hozhat.
Egyetlen villanás, miként lehet úrrá a további életnézetén.
Csak az őt figyelő tekintet mélye volt szíven ütő, mint ahogyan a víz mélye elnyeli a fényt.)



Az első-utolsó kávémat várva, csak ülök a megszokott helyen.
Tudod, ahol a sárga kis terítő olyan igazi. (Volt.)
Mára már átvette helyét a praktikum:
Üres, terítő nélküli asztalok,
könnyen tisztán tartható "életek". Minden ugyanaz és semmi sem ugyanolyan.
A pincérek sem a régiek. Emlékszel?
 A finom mozgáshoz mosoly is járt.
Mosoly még van, de már nem úgy figyel, és másé...
Most mohó lazaságot fed a hanyag fiatal elegancia.
Félrecsapott mosolyokból lesz a borravaló s annak hite:
Ki egyedül jött, majd biztosan felderül, s a jutalom nem csak csörögni fog egy ellazult véletlenként.
Már máshogy ülök mint akkor, és nem jövök zavarba holmi félresiklott mondatomtól,
elfogadom, hogy nem úgy csúszik ki a szó, mint a gondolat.
Figyelmen kívül tudom hagyni szétszórtságomat.
S bár tudom, az elhallgatások mögött ott ülnek a rajtam nevetések,
nem bánom, tudtam nevetni régen magam is magamon.
- Most csak egy kávét kérek
- Tejszínnel? Cukorral?
- és habbal - Egyszer élünk - nézek fel, számon fénymázként mosoly dereng.
Még elhihető, hogy mögötte az élet derűje figyel, s így, mosoly lesz a fizetségem nekem is.
Míg várok körbenézek. Ilyenkor régen kerestem valamit, amit fogni lehet, egy kulcscsomó, telefon, napló, újság, toll? bármi, csak kapaszkodó legyen az idegenség felett.
Most hátradőlve figyelem az embereket.
Talán én lettem az idegen, kinek tekintetétől egy-egy zavar feldereng.
A nyugalom kulcsa, hogy úgy vagyok jelen,
mint aki tudja mire vár.
Végtelen hatalom ez a játék, s benne elveszni tudni, mersz kell, de nem fegyelem.
Túl sokat visszafogott már a kényszer, s hogy hittem
az elkerülhetetlent.
S most, hogy így lazán az ember végül is rájön, már minden, de minden sorra elkerüli,
nem is kell semmi mást tenni csak - Várni! Várni a ki tudja mire.
Nem, véletlenül sem a semmire, az olyan általánosan mindig jelen van, minden mögött ott a lehetősége.
Csupán a kíváncsiság türelmetlenségét kell legyőzni.
Jól jön az a kávé, kicselezi a csendet ami kint ül a világon.

2018.09.17.

https://www.youtube.com/watch?v=gSqJckkjAgE&list=RDgSqJckkjAgE&start_radio=1