Életképek
Akaratvirág és dackacat (Részlet 5)elbeszélve
Elbeszélve - mellé
- Mondtam, hogy jobbra menj.- De nem mondtad miért...- Mindent meg kell magyarázni? Nem láttál tegnap, a gondolataim, azt, hogy miért is tettem fel a polcra azt a dobozt.- De láttam, hogy feltetted.- És kérdeztél?- Nem. Gondoltam.- Látod ez az, Gondoltál. és ha az amit hiszel nem úgy van?- Nem mondtál semmit, mindent kérdeznem kellene?- Nem, mindent úgysem mondanék el. van mit nem kell tudnod.- Hogy várod, hogy értselek, ha csak részleteket adsz?- Nem akarom, hogy egészen érts, úgysem menne.- Előre elítélsz, bízzak, miközben gyengének vélsz? Azt várod, tegyek akként miként mondod, és ne akarjam tudni,félválaszok közé szorítasz. Nincs jogom tudni?- Nem lenne jobb. - De, mert ha nem a képzeletbeli szőnyegem alól kell a vélt dolgok gyöngyeit és göröngyeit összefűznöm, talán képletesen még nyakláncot is fűzhetek,és nem esik szét ha esik az eső, mert nem a sárrögöket fűzöm akkor, csak a gyöngyöket.- Kombinálsz, már megint csak kombinálsz.- Mert esélyt sem adsz arra, hogy értselek.- Talán jobb is, már nem is akarom, hogy érts. - Ez az alap, ezzel kellett volna kezdeni, ha már nem számít, akkor kiszállok.- Menj jobbra.- Nem megyek.- Miért?- Mert azt mondtad arra menjek, de már valójában nem akarod,a balra, vagy a hátra amit nekem szánsz, valójában, de lehet az előre is.- Ha azt szánnám, nem lennél itt velem.- De igen, mert nem mondtad ki, eddig!- Mit?- Már nem várod, hogy értselek, ebben benne van minden.- De jobbra menj, balra nincs kanyar- Valóban... én most már mégis arra megyek"Indulj el egy úton Én is egy másikon..." 2013.04.20.(Tíz éves írás, de beleillik)
Akaratvirág és dackacat (részlet 4 A tolvaj )
- Tolvaj vagy.
- Tudom. De nekem is meg kell élni valamiből.
- De ha nekem még szűkségem van arra amit elviszel?
- Nem, már nincs, vagy ha igen, van másik,
mint ahogy a levegőt veszed, úgy tartozik ez hozzád.
Átszalad, elengeded.
Ha nem viszem magammal, amit véletlen adtál is,
talán sohasem találok vissza.
- Hová?
- Magamhoz. Mintha hosszú végeláthatatlan csúszdán csúsznék, egy hegyoldalon.
De útközben megáll az egész. Renoválják.
Korhadt fákba kapaszkodom és érzem, hogy mállik szét kezeim között.
Érzem az illatát, a tapintását, odalent nagy a mély. Nagy a kísértés az elengedésre.
Még egy utolsó beszélgetésre van időm.
De nem is tudom kinek szólnék.
- Mit mondanál?
- Talán, hogy sajnálom? De az kevés.
- Nem tőlem leszel erős.
- Már nem akarok az lenni. Le szeretnék ülni.
- Mit csinálsz most?
- Sütit sütök.
- Nem vagy jól?
- ...
- Kérhetek?
- A sütiből?
- Igen.
- Azt sem tudod mi van benne.
- Számít? Az számít, hogy megeszem veled.
Leülök melléd. Nem kell, hogy mondj bármit is,
és nem kell mondanom semmit.
Csak ülünk és eszegetünk.
Néha majd Rád nézek, és összekapcsolódik a tekintetünk.
Te elkaphatod és a földre nézhetsz, vagy ki az ablakon,
mikor visszanézel még mindig ott leszek.
- Nem tudom...
- Idővel felengedsz majd, és mosoly dereng a szemedben.
- És akkor mit fogsz mondani?
- Semmit!
Néha túlbecsülik a szavak erejét.
Mondhat bárki bármit, ha nincs mögöttes tartalom,
Hiába.
Elfecsérelt szó lett a "szertelek "
Dobálják, mintha az megoldást nyújtana.
- Valamit mégis mondhatnál.
- Majd megfogom a kezed, és csendben ülünk tovább.
Idő mire magadhoz térsz.
Talán nincs is rám hozzá szükség...
Akaratvirág és dackacat (részlet 3) Desszert
Akaratvirág és dackacat - ( részlet 3)
Desszert
- Á, csak játszol velem mint macska az egérrel.
- Megeszlek?
- Igen, csak előbb megpuhítasz, hogy porhanyósabb legyek,
és ijesztgetsz, hogy mire a szádhoz érek, ízesebb legyek és ne legyen bennem már ellenállás.
- Olvadsz mint a vaj.
- Azt hiszed?
- Látom. Hízelgő. Mint a májusi cseresznye első csókja.
Vagy az őszibarack leve, ahogy folyik, ellenállhatatlan engedelmeskedve a gravitációnak.
- Vonzás törvénye? Ily egyszerű lennék?
- Hatás és következmény. Ha kézbe veszem a vajat, előbb utóbb megolvad.
- Ha jégre rakod megdermed.
Egy szelet én, meg egy szelet én, apránként. Könnyű ez?
- Takarékoskodom. Szűkösebb időkre.
- Aha, hát kössssz. Jól jövök ha elfogy a többi "finomság"
- Desszert leszel.
- Jobb szeretnék süti lenni, vagy torta.
Legalább akkor időt kellene velem tölteni,
s némi fáradtságot, hogy finomabbak legyenek az ízek.
- Az nem jó, mert akkor már nem olvadsz.
- De talán színesebb lehetnék, s nem szimpla egy íz ingerelhetne.
Mert édesebbé tehet némi cukor és gyümölcs,
ha már a barackról beszélünk, jöhet a lekvár is.
- Az túl édes, elvész az alap.
A selymes olvadásnak is megvan a maga gyönyöre.
- Sajnálod a rám fecsérelt időt.
- Túl komplikálod már megint.
- Nem baj, jó játszani, mintha Élnék.
Merénylet a világ ellen.
- Te győzöl úgyis.
- Sosem. Sohasem közelebb, mint a lehetőség.
Mindig csak "mi lenne ha... "
Akkor tejszínhab is lenne a tortán?
- Maradj Te csak vaj, tetszik ez az olvadás, és valld csak be,
Neked is.
- Időnként. Máskor meg nem.
Végül majd végleg megdermedek, és nem lesz az a meleg ami felolvaszt.
Ne nézz így rám. Ne már...
de most tényleg, hogy lehet, hogy...
- Hello... :)
- Jaj nekem...
Akaratvirág és dackacat (részlet 2) (Tévedésműves)
Hát tudod...
Persze hogy meg sem kellett volna kérdezned.
Tudtad mielőtt válaszoltam volna bármit is, minek is a válasz?
Jobb ez a sejtető bizsergés: Mi van ha?
Megadja az eshetőséget arra, hogy " Á, dehogy"
Néha a válaszok életben tartanak, máskor a csend simít arcon.
- Felesleges lenne bármit is mondanom? Úgyis csak azt gondolod, amit akarsz?
- Nemmm, dehogy.
Csupán a csend teret ad a képzeletnek,
"Ábrándozás az élet megrontója" hisz tudod,
mindenki ezt mondja.
Nos akkor én jó elrontó vagyok.
Mint a finom tévedésműves, jó játék a léleknek.
Emlékezek a finom mozdulatokra, a csapodár szavakra,
és beleszövőm, szép lélekszőnyeg lesz.
- Te nem vagy kerek.
- Sosem akartam labda lenni. :)
Nézd mosolyogsz, ezt szeretem. A hülyeség ragadós.
Jól takar:D
Fel lehet rá akasztani szép kis plakátokat.
- Manapság nem divat.
- Tudom. Ne légy ünneprontó. Hagy játsszak még.
- Hát jó. Mi van még a szőnyegeden, plakáton, vagy nevezd aminek akarod,
úgysem úszom meg, hogy elmondd.
- Ízek.
- Egy képen?
- Igen. A csók íze, a mámoré, a csorduló pára az ablakon akár.
Az érintés íze, az ujjbegyek kísértései.
- Háh, mozgókép?
- Lásd amilyennek akarod.
A színekkel vissza lehet adni az ízeket, a formákkal a vágyat.
Persze, Te nem azt látod majd amit én, de mégis,
érezheted,hogy valami megbizserget a bőröd alatt,
és látszik majd a karodon, mint egy könnyed érintés.
- Tiszta hideglelés.
- Jah, horrort írok legközelebb.
- Abban nem lennél jó.
- Ki tudja, még nem próbáltam.
- Hangok is lesznek rajta? a Képen?
- Igen, bár valószínű, hogy azt csupán te hallod majd.
Meg esetleg én, de már én is csak néha.
Kikopik belőlem és elhalványul, akkor majd tájképeket festek.
- Na, a végére még beleszomorodsz.
- Á, dehogy... Nohát a zenét kifelejtettem.
- Az is kell egy képhez?
- Mint ér a lélek zene nélkül?
- Látványt?
- Mindenképp kell az érintése. A szóé, a színeké, a dallamoké,
ha másképp már nem lehet.
Nem maradhatnak mindig csak a csupasz fák.
- Ha majd tájat festesz, az sem lesz üres,
vagy mint mondod, csupasz.
Vihar lesz benne, ami felborít.
- Remélem! Legalább lesz ami felborít,
bár csak az árokba borít, és csupa víz leszek,
de utána jön a szárítkozás, ruha nélküli,
és majd mondhatom: Ó édes cserépkályha...
- Mindig az a borulás.
- Ha így, hát így. Valahogy mindig kell.
Ha nem felborulok, akkor beborulok, mint az ég,
inkább mint, hogy kiborulás legyen.
- Jön az eső.
- Ja, épp most esek.
- Hülye.
- Hol a forralt bor? Fotel? Jó könyv?
- Karnyújtásnyira ...
- El kell mennem a bolba csokiért :)
2023.11.17.
Akaratvirág és dackacat (részlet)
Akaratvirág és dackacat (részlet)
- Egyszerre sajnáltalak, haragudtam Rád, és szerettelek...- Mégis nekem estél.- Talán erősebb volt a haragom mint véltem. Az olyan ösztönös. Mint az önvédelem. Az ember nem akar haragudni, hisz az kinek jó? Nem gyógyít, nem óv, nem old meg semmit. Mégis borul, és ömlik, pláne ha erős.- Nem volt jogod haragudni. Szóltam, hogy... és nem csak, hogy...- Lehet, de csupán a te nézőpontodból. Valaminek a kezdetét nem indítjuk el, ha tudjuk úgysem lépünk rá, akkor nem indítjuk el. Dominó.Mi elindult saját útján halad. Önkéntelenek a mozdulatok, lélek közeliek. Ha már nem, ha már irányítani tudjuk, hogy most ezt-meg azt illő tennünk, akkor nem igaz, és erőltettet. Mintha lenyomnám a torkomon a napfelkeltét.- Bizarr hasonlat.- Lehet. A szép dolgokat is el lehet rontani. Értünk hozzá, mi emberek. Pedig csak becsülni lehetne az ajándék érzéseket, mi meg belebarmolunk, mind. Kivétel nélkül. Ha féloldalas, akkor azért, ha felületesen kezeljük és természetesnek véve elhanyagoljuk akkor azért.- Már nem csak rólam beszélsz.- Nem, persze, hogy nem.- Mért sajnáltál?- Hmm...-Hisz jól vagyok, nevettem az egészen.- Lehet. De olvastam a mozdulataid. Láttam a szemed.Azok nem tudnak vetíteni. - Nem vetítek, mit képzelsz? Te csak...- Én csak? Nem a körülményeket néztem, hanem téged.Az apró rezdüléseid, arra mindenhol rá volt sütve.- Mi? A jó kedvem?- Hogy nem tudod mit akarsz. - Ott akartam lenni, ahol vagyok! MINDIG azt teszem amit akarok, és ahogy akarom!- Nem. Csak tudod mit kellene akarnod, és néha aszerint teszel. Ha az amit szeretnél nem lehet, vagy kicsit is azt gondolod nem vállalható, nem megvalósítható, félreteszed mert könnyebb.A felbontott üvegből pedig elpárolog a lényeg. Ej, be kár, hogy ezt hiszed.Hát ezért is sajnáltalak. A polcaidért. -És Te? Teszel is valamit?- Persze, Nekem is vannak polcaim. Bár nem mondom, hogy mind én pakoltam fel a lehetetlenségeimmel. De soha nem is tagadtam. Az az én szomorúságom...ez meg a Tiéd.- Szerettél? - Igen...erre akkor döbbentem rá...- Mikor? - Mikor láttam a szenvedéseid, a vívódást önmagaddal.Megdöbbentett, hogy sajnáltalak, és megdöbbentett, mert csak haragudnom lehetett volna. A sértettségem mintha pókháló-vékony láthatatlan szállá olvadt volna,amit csak lebegtet a szél.Néztelek... és azt éreztem,boldognak szeretnélek látni...Itt belül valami úgy elpattant, valami megmagyarázhatatlan béke, és el sem hiszem ahogy még most is érzem, ahogy beszélek, elterül itt belül.Jó érzés. Nem haragudhatok Rád, mert nem tudod mi tesz boldoggá. és magamra sem haragudhatok...- Pedig az jó, a harag megvéd attól, hogy butaságokat tegyél.- Lehet.Talán sohasem a könnyebb utat választom. Hanem azt ahol élek.2023.11.15.