Életképek

Látlak…

csak egy párkány volt a templom ablakában...

A levegő párás, szinte fojtogatóan az, nehezen lélegzem.Hajam csapzottan lóg az arcomra s hátamra tapad az ingem.
A lábamon a bakancs cuppogó hangokat adva merül el a sárban.Elhúzom a szám,
a talpamra ragadt sártól még nehezebb lépnem.
Oldalt lépek és egy fa oldalán próbálom leszedni hát nem sok sikerrel.Na kellet ez neked..ügyes vagy.
Nem vagyok normális, hogy azt hittem eljuthatok a menedék házhoz.Ott kellett volna maradnom annál a puccos kocsinál.
-Jó kocsi, épp tegnap vettem át. Mondta Pol...
Na persze ..én is új vagyok. Alig használt , jól karbantartott futóművekkel.
Most legalább kihasználhatom,hogy nem hagytam ki a mindennapi futást vagy biciglizést.
Bár ezen a levegőn ahol mindenről a pára csöpög..nem sok a haszna.Övemről lecsatolom a kulacsot és nagyot kortyolok. Hát nem épp martini ízű a langyos állott víz, nem  üdítően hat,
de jobb mint a semmi.Felnézek a fák tetejét lesem de nem nagyon látható, csak a hosszú liánok tekergőznek le a girbe-gurba faóriásokról.
A napfénye is csak megtörten párába bújtan jut le hozzám, halványan.
Valami rikoltozik, de már kezdem megszokni a hangokat és nem dermedek meg mindegyikre.
Él a dzsungel s bár az állatokat nem láttam még , nem is nagyon szeretném ha közelebb jönnének.Egy szál kis késsel nem sokra mennék.
A hátamon a zsákban pedig két váltás ruhán és a naplómon kívül, csak pár keksz és egy fényképezőgép lapul.Azzal pedig csak megörökíthetném a végső pillanatot mikor egy vad épp hozzám hajol Brrr Az utókor pedig ha egyszer talán megtalálnák,
borzongva nézhetnék.
Kitennék egy napilapba, legyen min borzongani, pár napig egy rövid hír lennék
De nem ez minden álmom.
Ja van még egy kanalam is, vajon mit kezdenék vele? Neki szegezhetném mondjuk a vadállatnak mondván.-.Vigyázz mert kapsz egy kanalat a szemed közé. Vagy kérsz esetleg egy kávét?
Mond, hogy iszod? Én cukorral édesen kis tejjel..Te? Ja , hogy egy kis nyers hússal és egy-két csöpp vérrel.Bocs azzal nem szolgálhatok inkább megtartom magamnak.
Jó kis gondolatokkal szórakoztatom magam, de közbe azért haladok is.Még ha lassan is.
Csak este előtt érjek oda. A térkép szerint jól haladok.

Szerintetek merre tovább? ÁÁÁÁÁÁÁ :))

Megyek a térkép szerint, amit a barátoktól kaptam, remélem nem fejjel lefele tartom.
Tovább lépve az aljnövényzet kapaszkodik a lábamba, hiába kapkodok, nagyot nyekkenve kihasalok bele egy pocsolya közepébe.Burleszkfilmbe illő jelenet lehetne. Kitámasztom magam és próbálom leszedni magamról a rám tekeredett gazt.Köpködöm  a sarat kezemmel letörlöm a nagyját., szétkentem az arcomon, büdös is.Ki tudja mi van még benne a földön kívül, inkább bele se gondolok.Kezem nadrágomba törölném, de az is csupa olyan, guszti , brr.
Na tessék , még az iránytű is eltörött, pedig most kaptam, hu de le fognak szidni.

A ritkuló fák közül amit előlépek megtorpanásra késztet az orrom alá dugott mordály .
-Ki maga? -dörmögte egy hang.
Nyelek egy hatalmasat szólnék de csak torokköszörülés mi tőlem telik.Szemem összehúzva, kezem homlokomhoz emelve igyekszem ki venni a kalapos alak arcát.
De a hátulról érkező nap fénye nem könnyíti ezt meg nekem.
Szemébe húzott nagy karimájú fejfedője  takarja hisz árnyékot  vetít arcába.
-Helló.- Nyikkanok meg halkan s igyekszem valami mosolyt erőltetni , hátha bizalomgerjesztőbb leszek, de érzem amit a száradó sár repedezik rajtam.
A puska csövét leereszti és rá támaszkodva megszólal-
- Mi a francot kent magára? Iszappakolás? ..mély hangon röhögni kezd - Erdei kozmetika...haha...
-Nekem ne röhögjön, mint egy fakutya! Inkább segítsen.
- Jé, beszélni is tud? - próbál arcomba nézni.Sóhajt ..-Jaj egy nő ...
Hátat fordítva szól- Jöjjön.Nincs messze a menedék ház.Ott lemoshatja magáról ezt a förmedvényt, bár egész jól áll.
-Megint kiröhög.Mint vétettem én? Elestem ! Mért maga még sose esett bele a sárba?
-Nem! Én tudok járni! .. már megint nevet rajtam, én meg csak mérgelődők: Pont egy ilyen erdei tuskóval kellet összefutnom.Ez az én szerencsém.
Nézem széles hátát.A kabát mi takarja bőrből lehet , barna nadrágján sok zseb.Csizmája sáros, mint az enyém.Végig nézek magamon.A farmeremből nem sok látszik, itt-ott még látszik kék volt, mint az ingem.Derekamra kötöttem a kabátom, nyakamba bőrszíjon medál lóg.
Hajam összefogva, vizesen sárosan ..hát nem vagyok felemelő látvány.

később

üres

Kezét finoman húzta végig a haján, majd az alakján, miközben oldalra fordulva próbálta az arra érdemes idomokat megfeszíteni. A tökéletes hatás kedvéért, alulról felfelé tekintve méregette önmagát
a tükörben, csípőjét oldalra kiemelve. A csipkés fehérnemű előnyösen kiemelte amit kellett.
Ott takart ahol épp jó volt.
Csücsörített egyet és kirúzsozta a száját, majd elővette a fényképezőt és készített egy pár fotót
Beállítottat, domborítottat, egy kicsit innen egy kicsit onnan.
Hol csak a lényeget, arc nélkül, hol pedig a szemérmetlenségig legpuritánabb pózban.
"Rendben" - mosolygott benne a gondolat.
Az asztal sarkára tette a gépet, majd a szék karfájára helyezett melegítőért nyúlt.
Apró pecsétek, talán az ebédből megmaradt mustár, vagy némi macskaeledel maradék lehettet.
De csak megvonta a vállát," itthon vagyok"
Leült és bekapcsolta a gépet, majd a szokásos módon feltöltötte az aktuális fotókat.
Indulhatott a móka.
Már csak épp ki kell gondolni kinek is, és mit küldött legutóbb.
Melyik épp hol tart most.
Díszes, kövekkel piperézett körmeivel idegesen dobolt a asztalon, miközben olvasott.
Melyiktől "mit" is kapott az elmúlt napokban, ki mit érdemel alapon kapják a fotókat.

- Basszák meg, nem igaz, hogy az a kis szende szűz kapósabb.
Hisz ő sokkal jobban néz ki. Jobb a beszélőkéje, elég sok helyre eljutott már ahhoz, hogy tudja kinek mit lehet eladni.
Na meg beadni.
Elhisznek ezek mindent, ő meg jó cukros"nőcihőz" méltóan meg is adja nekik.
Fene bánja, ha összevesznek rajta, ő bajuk, majd lesz másik.

Na de, hogy a mostani mért nem vette a lapot?
Annál jobban kellene..valahogy csak meg lehet fogni...
Előbb had legyen lent, bár azért láthatóan tenni kell..
utána majd ő felemeli, testileg..
Miközben ezen gondolkodott, az újai hegyével a nyakát cirógatta..
hmm..
vajon az hogy érint?
-Jó lehet, ha már így...Hát szóval tuti, látszik.
Ki kellene próbálni..."

De azért amaz se rossz, addig megteszi, egy darabig, lehet vetíteni...

http://www.youtube.com/watch?v=TRIxV4sNIOw

Vörös
dáma-"játszma"

Feltupírozott vörös hajjal, frissen élére vasalt élettel ült, és írt...
A kávéscsésze aranyozott szélén, meg-megcsillant a kinti napsugár, valami szépséget lopott a szobába,
ahol a szabály az szabály, minden katonás rendben tündököl, pont a megfelelően kimért helyen.
Bár a virágok nem igaziak, csak a baj lenne velük.
A műselyem egyébként is praktikus, meg a műanyag...
Minek ide illat, meg föld meg vesződség..
Á elkalandoztam a világában.
Szóval:
Ül magas sarkú cipőben eme hajnali órán, a tömérdek lakkal a haján, és ír..
Fennkölt magasztos, színpompás és kiszámolt betűket. Minden "tökéletes"
- de akkor mért nem jó?
 Az nem lehet, hogy már megint az a csöpögős, érzelmes és fújj, boldogságos firkálmány az ami működik,
mit működik, szinte kattog.
Ott kattog zakatol az agyában és egyre mélyebbre vési a következő gond-gondolatokat.
Valamit tenni kell ellene, megtörni, igába húzni, száműzni, ijeszteni! El innen
Na, vagy jön a méz, meg a máz felkenése, egy kis sminkkel, el lehet tűntetni mindent.
Akkor már itt mért ne lehetne?!
Csak "finoman", de határozottan. Rákérdezni, mintha nem is úgy lenne, á dehogy.
Igen Az is elég lesz..."

Kimért úri modorban, mintha nem is lenne igazából semmi.
hidegen