raktár

raktár

 

Lom hátán lom, mondhatnám,

fényesen csillogó bútorok, régi vaskályha,

de nem, nem az ami még régen felgyulladt,

nem ez volt a miénk, melybe kíváncsian

apró papírokat tettünk a rések közé,

emlékszem a macska mentett meg

á dehogy, csak elmesélték, vagy az ijedségtől

csak az papírcsíkokra emlékezem

 

ágyak, matracok, szekrények

régi nyikorgó lenyitós titkai,

csak tudnám mit keresek,

elvitte - sírok, elvitte biztos ezt is,

pedig nem volt az övé, ez sem,

kerülgetem, nem látom a végét a hodálynak,

egymás tetejére pakolva is alig férnek,

mintha ismétlődnének a darabjai,

 

ezt nem is ismerem, még sosem láttam,

talán csak később lesz közel valahol,

talán valamelyiknek fel kéne mászni a tetejére,

de továbbra sem látom mért bolyongok itt,

csak azt érzem nincs itt, eltűnt, elveszett,

lehet ki kellene menni, lehet soha nem is volt,

elvitte? eladta, felgyújtotta?

meg nem történtté tette, de sosem volt érzete nem igaz

 

még érzem kezem alatt felülete hidegét, simaságát

holnap talán újra álmodom