Csabi a szekrénylakó

kapocsi.ancsa•  2018. június 3. 12:41


Egy kora tavaszi napon kezdődött, amikor a madarak csicseregtek,
a reggeli város zaja még nem nyelte el az apró neszeket, ahogy mezítlábas talpak settenkedtek a padló hűvösén.
Apró, egészen kicsiny lábak lopakodtak a még alvó alak előtt... egészen ki a konyháig.
Ott a hűtő, ki kell nyitni, csak állni és nézni van e valami tegnap este óta, nézni pár percig de nincs.
Ajtó becsuk, kis láb fordul...
irány a szekrény. Az alsó polcon sok kis apróság pihen. Doboz, újság, mindenféle oda nem kellő kacat. tálak?
minek ez..Mehet a kukába itt olyan jól el lehet férni.
Jaj, de sietni kell, pillanatra megáll, fülel, mozgolódás van odabent.
Hopsz, és máris bent van a szekrényben.
Pont jó, behúzva a lábait még egész kényelmes is.
Egy résnyire nyitva még a kisajtó, pont ki lehet lesni anyára...Ahogy álmosan, kócosan szemét dörzsölve kijön.
Majd valami érthetetlen mondva felbukik az első dobozban. és felnéz.
Csabiiii
"Gyorsan beljebb kell húzódni, biztos nem vesz észre"
Csabi figyeli ahogy anya összeszedi a szétszórt holmikat.
Jaj, a kuka sem kerülte el a figyelmét,
pedig nem is került bele olyan sok. De valamiért mosolyog.
Bemegy a szobába és elkezdi mondogatni, Csabi, Csabi hol vagy.
A Kuncogás a szobába nem hallatszik be.
Csabi, Csabi, közeledik a hang, ahogy újra a konyhában van, néz erre, néz arra, hümmög.
S valamit elkezd matatni a pulton. Zörög, kopog..
Valami zacskó, van ami kanálra emlékeztet.
Hűtőajtó nyílik.
Csabiban kezd összeállni a kép.
S ahogy anya elmegy a szekrény mellett a lába megkopogtatja az ajtaját.
Valamin megint felnevet, míg Csabi beljebb húzza magát, nem, már ő a szekrény egészen,
hisz olyan jó ez a titok, úgy itt lenni, mintha nem is lenne.
Meglesni anyát, de vajon mit fog szólni?
Bögre kerül az asztalra, kicsi, pettyes és anya leül mellé, majd sóhajtozik:
Jaj, jaj... Mi lesz Velem ha nekem kell meginni ezután a kakaót, és még itt a finom tegnapi süti is.
Megkavarja még egyszer majd a szájához emeli...
de kirobban valami a szekrényből - majd átesve a saját lábán, akkora a robaj.
Itt vagyok, ugye nem láttál? Úgy elbújtam.
Én vagyok a szekrénylakó!
Nem kell meginnod a kakaót, a szekrénylakók is szeretik a kakaót.
Anya, te tudtad, hogy itt vagyok? Nézd, hogy be tudom hajlítani magamat - majd máris újra bent volt a szekrényben.
Nyakát kicsit behúzva, csacsogva, mondva, csak mondva.
Hogy odabent másik világ van, és ott ő a király, a szekrénykirály, és más a fény, és mennyire más onnan Anya lába, valahogy nagyobb, és az asztal is magasabb.
Anya csak ül és mosolyog - nem tudtam, hogy ott vagy.
Majd még egy mosoly és egy gondolat:
a szekrényből kipakolt dobozok, ez-az-ok majd új helyet keresnek maguknak máshol.
Csabi csak csacsog...és csacsog...
hol is volt az a madárdal... :)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2018. június 4. 07:57

nem tetszik nekem ez a mondat, hogy "Ajtó becsuk..." miért csuk be? automata? vagy mi? egyébként érdekes a történet, gratula :)

skary2018. június 4. 07:23

:)