RAN 4 (A csontváz)

RAN 4

Talpa,magyar avantgarde!

Házamban csontvázam ül.
Lázam volt, meghaltam.
Nem vagyok remekül.

Lényegül maradtak szavaim.
Napjaim emléke amit veled...
Töltöttem nélküled.
Meg hamvaim ha elégtem.

Nem értem amit reméltem.
Nem értem meg amit reméltem.
Nem értem meg rá.

Majd bor leszek... Kor leszek.
De nem ám pimpós.
Hintós gladiátor,karddal.

Csak legyen a radiátorban víz,
Mert télen meleget akarok
Csontvázam köré.

Ran-Káosz... Ami megfoszt tőled
Eltakarja előled a Napot.
Árnyék lettél azután alakot

Váltottál... Hát ott áll most
Az aki lettél... A tükörben az időd
Amit tönkretettél.

Mert te voltál az
A mozdulatlan pók a sarokban
A szarodban még szag sincs.

Nemhogy'az a nagy kincs
Amit az álmodozások korában
Megígértél nekem.

S magadnak...
Maradnak mind ott benned.
Az ágyad körül barangolsz...

Ki mondta,hogy ilyennek
Kell lenned?
A Káosz rend.
Hangos csend.
Üzend meg nekem
Amikor végeztél a kiválasztással!

o.k.l