kamikaze blogja

(Talpra magyar underground!)

Hozzád beszéltem amikor megszólalt a Csend.
Azt mondta,én sem vagyok itt!
Miért várok mégis ide valakit?

Az Idő Gyermekének világraszóló meséje következik:
Ennek a történetnek semmi esélye,hogy
A végére érjek és
Természetellenesen a kezdeteknél sem voltam ott.
Tehát ez egy lopott, kopott igaz történet.
Egyenesnek nem... De görbének mondható az út mint a hátam amit bejártam érte,és
Megérte azt a Nyár előtti utolsó pillanatot amikor
Megszületett az első lélegzetvétel és
Tollat fogott kezébe a magyaros búbánat.

Mindig a Végével kezdtem az Elején,hogy
Te meg Én már nem vagyunk.
Megszakadunk mint az áramkör.
Mellégyötörtem néhány rímet is.
Friss,harmatos cicid meg ilyesmit...
Kezemben nem teher,
Fejemben kever csak össze dolgokat,
Szomorút meg Boldogat.
Hallom,hogy bólogat a Te Kicsi Szíved is
Tam...tadam...tam...tadam.

Majd még folytatom...
Most otthagyom...rágódjanak rajta mások. 
Én most járok egyet...Veled!
Add ide a kezed és
Belefeledkezed magad
Az Idő Gyermekének világraszóló meséjébe.

egyszer odaadtam mindenemet
most élvezem a semmit
nem is kívánok többet,csak időt
de azt mégegyszer ennyit

veled

most a semmimet adnám
épp oly örömmel,balgán
megint elvihetnéd
mint Attilát a vonat

egy másik élethez
ez ragyogó gondolat

lennék én szőr a lábadon
vörös zsír a füledben
fekete pihe a lábujjaid között

lennék sörte a hajadban
aki egy hónapja költözött
oda

lennék én a gumiszoba
ahová zártak
lennék a hely
ahol nem találnak

lennék csipa a szemedben
fogaid közt maradék
szájad szélén morzsa

lennék én a nóta is
amit csak te dalolsz
lennék én az út pora
bármerre barangolsz

lennék én fejedben
némi zagyva gondolat
vagy zsebkendő
amibe kifújod orrodat

aztán még lennék
a mosatlan tányérod
törött porcelánod
a poros polcon

lennék a dolog 
amin nem vagy még túl
lennék a megmentő
aki belefúl...

lennék a perc
ami veled múlik
alávaló gondolat

lennék a hazugság
ami takarja
minden bántó gondodat

végül...
lennék...
az emlékkönyv...
amibe...
írsz..

akkor...
is...
ha...
nevetsz...
akkor...
is...
ha...
sírsz...

le szoktam ülni 
melléd.
le szoktam vinni
a szemetet.
helyetted.
le szoktam rajzolni
a szemedet.
vakon.
le szoktam venni
a ruhádat.
most hiába
akarom.
le szoktam üvölteni
Istent az égről.
le szoktam adni
a repedt palát
a ház tetejéről.
le szoktam tépni
a bogarak szárnyát.
le szoktam tenni
az osztó elé
a kártyát.
le szoktam nézni
a mennydörgő mélybe.
le szoktam érni
mindig a legmélyére.
le szoktam mosni
csizmámról a sarat
le szoktam tolni
utad előtt a havat.
le szoktam írni
mindig amit érzek.
le szoktam törölni
amit összevérzek.
le szoktam állni
ha túl gyorsan hajtok.
le szoktam térdelni
ha összezavartok.
a legnehezebb azonban
Leszokni rólad.
főleg nyáron.
ősszel.
télen.
s ha olvad.