kamikaze blogja
SzemélyesTiszta szívvel (második felvonás)
(József Attila barátomnak)
Itt van Apám,s Anyám,istenem és hazám,itt van bölcsőm s szemfedőm,csókom és szeretőm.
Harmadnapja húst eszek,se sokat,se keveset.Húsz esztendőm nem adom,negyvenegy nyár,hatalom.
Hogyha nem kell senkinek,majd Isten veszi meg.Tiszta szívvel betörök,de embert nem ölök!
S ha elfognak és felkötnek,áldott földdel elfödnekéltet adó fű teremgyönyörűszép szívemen.
(2018.05.02.Ősi József Attila utca 28.)
köszönöm
köszönöm
kutyám ugat értemén nem kértem tőle demegteszi
fogát a kerítés kapujánakszegeziellenedvagy sem
gyere csak be kedvesemkedvesen
látod e tél is elmúltIsten most én felém nyúltkiemelt a pokolból
tessék a szép rózsámatvidd asztalodraaz ablak alatti bokorból
szavam nincs többé kárbaitt ülünk megint párba's álmodjuk végre a csodaszép
öröklét előtti időket.
folytatom a sorok közöttúgy mint az ácsoklefedem tetőmet
ne essen belé az átokmámor-zápormeghagyom erőmetáradni befelé.
te most csak maradj csendbenszavam a két szemedbenmegtérül,szendereg.
csókom úgy ég a szádonmint vulkán a láthatárona föld is tán megremeg.
nem megyek többé visszagyermekem kristálytisztaa vizet mind megittaa megszentelt pohárból
kicsiny álom volthomályos képekkelennyi mese jutottnegyvenegy évemmelköszönöm!
Istennek öltöztem
Istennek öltöztem
S felmentem a Mennybe
Megláttak az Angyalok
-Ember vagy,Te menj le!
-Márpedig Én maradok!
Az vagyok aki akarok lenni.
Hogy mertek így semmibe venni?
Jelmezem a Sors szabta...
Egyszer Atyátok elkérte
De vissza is adta
Most Én hordom,viselem.
Nem mondok hát
Értetek Imát
Nem követem el
Ugyanazt a hibát.
Csak kijelentem jelentéktelenül
Mérhetetlenül szeretem azt
Aki a Vigaszt tapasztja
Bal kezemre,hogy
Megállítsa a Tollat.
mintha csak...
jöhet egy kicsi
jó is
még ha hó is
még ha zápor
bátorkodom
elfogadni
megszavazni kérem
utolsó emlékem
erről
elsuhant
utolsó imám
nem fogant
most nincs ima
messze a harag
alagút fényesebb
szájában
zakatol a szó
nem is remény ez tán
csak bíztató
csendesen kopogó
hit
ma is eljött
a holnap
elhozta mindenit
én elvettem
ami szükségem
szerényen, keményen
dolgoztam érte
lenyugodott
a Nap
a Hold jött meg
eléje
mintha csak
Szerelme volna
munka után
feléje gyalogolna
csillagos ösvényen
pihenni eztán
egymásnak ölében
bipoláris blues
láttam a másik oldalt
lítiumot bányásztak
az angyalok
hívtak
s én faltam...
hogy visszatérhessek
hajnalig táncoltam
velük
zeneszó nélkül
csak a múltat
dúdoltuk el...
hogy visszatérhessek
nem is ittunk
mást nem ettünk
könnycseppeket
szedegettünk együtt
mindenki másét...
hogy visszatérhessek
aztán szólt Valaki
a nagy Varázsló üzent
Csöndet!
s mi betartottuk
maradéktalanul...
hogy visszatérhessek