kamikaze blogja

Gondolatok
kamikaze•  2019. május 12. 17:46

Szóba'festő

(Talpra magyar underground!)

Az úton szembejöttem magammal.
-Nem érdemes!-mondtam.
Megöltem majd kezet fogtam azzal
Aki voltam.

Néztem utána...a csudába indulok.
Lehet,hogy nem jutok 
A visszhangon túl...
Lehet,hogy nem simul
A sivatag vízzé
S beléfúl az átok,
Hamuvá válok mint egy könyv.

A közöny fullasztó.
Néznek a megtorpant vadak.
Hiábavaló szavak fröccsennek
A falra...
Az ólajtó nem nyílik
Sem jobbra...
Sem balra...
Át !
Alig hallok már...
Csak a távolodás zaját festi
Az esti puhatestű szajha.
Majd megint dalra
Fakad egy álom.
Tegnap is.
Holnap is.
Visszavárom.



kamikaze•  2018. július 1. 03:14

Júlia

Júlia

Júlia nem tudta megmérgezni magát.
Rómeó halott testét próbálta lelökni magáról.
a magányról jut eszembe-ami épp odatelepedett
a lányka rózsaszín bőrére,és hidegrázás formájában
felsíkoltott...

a magányról jut eszembe,hogy te sem vagy itt.
a mindenit neki...a semmijét köpte ki mindenestül
mint a helyesírási hiba ami érdektelen,jelentéktelen
ámde fölöttébb dühítő.

Rómeó azért fulladt meg mert
Lélegzetvételre sem maradt ideje,
Annyit beszélt az álmairól.
Vagy azért mert nagyon mérges lett?

Júlia él.Tél lett...
A Végzet végzett vele.
Csúfondáros tündérmese
Szerelmese immitt fekszik
Nem mozdul... Nem mordul
A haragos világ ellen.
Csupa báj és kellem fiatal arca
Csak a szemét takarja
Holmi érinthetetlen üresség.

Júlia él.Fél...
S cigarettára gyújt.
A jövőt elfújta a szél
Mint a papírból a parazsat.
A dohány Elégett hamar és
Nem adott másikat senki.

Egyetlen szál volt csak.
Elszívta...
"Látjátok,testvérek,ennyi az élet!"
Rövid zsoltár... Elég lett.

o.k.l

kamikaze•  2018. június 28. 21:39

RAN 4 (A csontváz)

RAN 4

Talpa,magyar avantgarde!

Házamban csontvázam ül.
Lázam volt, meghaltam.
Nem vagyok remekül.

Lényegül maradtak szavaim.
Napjaim emléke amit veled...
Töltöttem nélküled.
Meg hamvaim ha elégtem.

Nem értem amit reméltem.
Nem értem meg amit reméltem.
Nem értem meg rá.

Majd bor leszek... Kor leszek.
De nem ám pimpós.
Hintós gladiátor,karddal.

Csak legyen a radiátorban víz,
Mert télen meleget akarok
Csontvázam köré.

Ran-Káosz... Ami megfoszt tőled
Eltakarja előled a Napot.
Árnyék lettél azután alakot

Váltottál... Hát ott áll most
Az aki lettél... A tükörben az időd
Amit tönkretettél.

Mert te voltál az
A mozdulatlan pók a sarokban
A szarodban még szag sincs.

Nemhogy'az a nagy kincs
Amit az álmodozások korában
Megígértél nekem.

S magadnak...
Maradnak mind ott benned.
Az ágyad körül barangolsz...

Ki mondta,hogy ilyennek
Kell lenned?
A Káosz rend.
Hangos csend.
Üzend meg nekem
Amikor végeztél a kiválasztással!

o.k.l

kamikaze•  2018. június 22. 02:54

Az Idő Gyermekének világraszóló meséje

Az Idő Gyermekének világraszóló meséje következik:
Ennek a történetnek semmi esélye,hogy
A végére érjek és
Természetellenesen a kezdeteknél sem voltam ott.
Tehát ez egy lopott, kopott igaz történet.
Egyenesnek nem... De görbének mondható az út mint a hátam amit bejártam érte,és
Megérte azt a Nyár előtti utolsó pillanatot amikor
Megszületett az első lélegzetvétel és
Tollat fogott kezébe a magyaros búbánat.

Mindig a Végével kezdtem az Elején,hogy
Te meg Én már nem vagyunk.
Megszakadunk mint az áramkör.
Mellégyötörtem néhány rímet is.
Friss,harmatos cicid meg ilyesmit...
Kezemben nem teher,
Fejemben kever csak össze dolgokat,
Szomorút meg Boldogat.
Hallom,hogy bólogat a Te Kicsi Szíved is
Tam...tadam...tam...tadam.

Majd még folytatom...
Most otthagyom...rágódjanak rajta mások. 
Én most járok egyet...Veled!
Add ide a kezed és
Belefeledkezed magad
Az Idő Gyermekének világraszóló meséjébe.

kamikaze•  2018. június 14. 01:15

A szómuráj

Kardod az asztalon
Hüvelyében.

Egyetlen kegyetlen
Mozdulattal
Mindennek idejében
Rántod elő.


Harag nélkül
Szelíd erővel. 
S metszed a Halált
Keresztül át
Fekete csuhájában.


Létezésed nélküle
Immár csak bolyongás
A kitaszítottak útján
Az elsodródott rímek között. 


Ó,ronin... 
Tisztítsd meg véres pengédet!