Az Idő Gyermekének világraszóló meséje

Az Idő Gyermekének világraszóló meséje következik:
Ennek a történetnek semmi esélye,hogy
A végére érjek és
Természetellenesen a kezdeteknél sem voltam ott.
Tehát ez egy lopott, kopott igaz történet.
Egyenesnek nem... De görbének mondható az út mint a hátam amit bejártam érte,és
Megérte azt a Nyár előtti utolsó pillanatot amikor
Megszületett az első lélegzetvétel és
Tollat fogott kezébe a magyaros búbánat.

Mindig a Végével kezdtem az Elején,hogy
Te meg Én már nem vagyunk.
Megszakadunk mint az áramkör.
Mellégyötörtem néhány rímet is.
Friss,harmatos cicid meg ilyesmit...
Kezemben nem teher,
Fejemben kever csak össze dolgokat,
Szomorút meg Boldogat.
Hallom,hogy bólogat a Te Kicsi Szíved is
Tam...tadam...tam...tadam.

Majd még folytatom...
Most otthagyom...rágódjanak rajta mások. 
Én most járok egyet...Veled!
Add ide a kezed és
Belefeledkezed magad
Az Idő Gyermekének világraszóló meséjébe.