kalitka blogja
meddig?
Várok…
autók ablakszűrt zaja
duruzsol halkan
dallam a csendnek
bántó dallama
szünetében vérsustorgás mossa fülem falát
hallgatom
távolodik a tudat
pillanatra feléd talál utat
képzellek: porszürkült üvegen túl
egy mozdulat vonalat húz
kéz int
mosolyt visz
…várok.
ki oldozhat fel
hogyan élsz tovább
ha a semmittevés kusza fonala
szövi vágyaid…
hogyan hiszel másoknak
ha az örök kétely gondolataidban
üt tanyát…
hogyan szeretsz önzetlenül
ha a gyűlölet arcodra
gyűri ráncait…
hogyan lesz nyugalmad
ha a békétlenség ajtaja
zajongva csapódik…
mondd
meghalsz-e békével
ha az élet keserűségei
rágják lelkedet…
és
ki oldozhat fel bűneid alól
ha okoztál fájdalmat
a te igazságod keresztje alatt…
térded már kérges
mégsem érzed a feloldozást
mert fohászt csak attól kérhetsz
akit támadtál…
A megnyugvást tőle várd.
időedzett kötelék (Édesanyámnak)
Anyák napja…
bízom abban nem ez a néhány óra
mi megmutatja mennyire jó volt az,
ahogy magadhoz ölelve először érezted illatomat;
a sok nehéz év között lett számos
minek ezernyi pillanatában,
keserédes nevetésben oldódott a mozdult fájdalom
és nyomán felhőtlen vidámság toporgott,
mosolygott melengetőn, mint egy segítségnyújtás,
átjutva a nehézség fekete töviseivel kirakott útján.
Adnom kellene felnőttként gondtalan világot,
de nem telik rá, hisz rád szorult az én világom.
Vagyok neked és te nekem,
egy gondosan megfont időedzett kötelék:
adtál, fogadtam. Viszonoztam…miképpen?
Csak köszönni tudom, amíg lelkem tudattal élem
és fohászom az égig ér:
szeretetem
tartson itt mellettem,
még…még…
Egy érzés veled,
ahogy
mezőn szalad a játszi parázs,
úgy lobbantja belsőm az illatot hozó szellő
s hívogat téged, mint egy vadászt.
Érzed? Forrón befogadni kész.
Szítva a tüzet, égetve porrá, üzen,
remeg az önkívület. Felizzik a láng
és lázával borul a szoba ránk...
Zamatos világ
Mosolyszárnyú szíved lobbanása,
szemeiden át tekint ki e világra.
Ez megölel, közelebb jön hozzád;
a boldogság érzed megérett,
illata leng, színe pozsgás.
Beleharapsz, még kéred,
mindenét akarod, ízlelgeted zamatát.
-Bár ilyen maradna!
s óhajod közben, észre sem veszed,
…mindig ilyen szép…
csak néha, benned törik szét:
a fény.