kalitka blogja

kalitka•  2012. május 14. 16:39

meddig?



Várok…

autók ablakszűrt zaja

duruzsol halkan

dallam a csendnek

bántó dallama

szünetében vérsustorgás mossa fülem falát

hallgatom

távolodik a tudat

pillanatra feléd talál utat

képzellek: porszürkült üvegen túl

egy mozdulat vonalat húz

kéz int

mosolyt visz

…várok.

kalitka•  2012. május 11. 16:11

ki oldozhat fel

 

 

hogyan élsz tovább

ha a semmittevés kusza fonala

szövi vágyaid…

hogyan hiszel másoknak

ha az örök kétely gondolataidban

üt tanyát…

hogyan szeretsz önzetlenül

ha a gyűlölet arcodra

gyűri ráncait…

hogyan lesz nyugalmad

ha a békétlenség ajtaja

zajongva csapódik…

mondd

meghalsz-e békével

ha az élet keserűségei

rágják lelkedet…

és

ki oldozhat fel bűneid alól

ha okoztál fájdalmat

a te igazságod keresztje alatt…

térded már kérges

mégsem érzed a feloldozást

mert fohászt csak attól kérhetsz

akit támadtál…

 

A megnyugvást tőle várd.

 

kalitka•  2012. május 6. 11:31

időedzett kötelék (Édesanyámnak)

 

Anyák napja…

bízom abban nem ez a  néhány óra

mi megmutatja mennyire jó volt az,

ahogy magadhoz ölelve először érezted illatomat;

 a sok nehéz év között lett számos

minek ezernyi pillanatában,

keserédes nevetésben oldódott a mozdult fájdalom

és nyomán felhőtlen vidámság toporgott,

mosolygott melengetőn, mint egy segítségnyújtás,

átjutva a nehézség fekete töviseivel kirakott útján.

Adnom kellene felnőttként gondtalan világot,

de nem telik rá, hisz rád szorult az én világom.

Vagyok neked és te nekem,

egy gondosan megfont időedzett kötelék:

adtál, fogadtam. Viszonoztam…miképpen?

Csak köszönni tudom, amíg lelkem tudattal élem

és fohászom az égig ér:

szeretetem

tartson itt mellettem,

még…még…

 

kalitka•  2012. május 3. 16:56

Egy érzés veled,



ahogy

mezőn szalad a játszi parázs,

úgy lobbantja belsőm az illatot hozó szellő

s hívogat téged, mint egy vadászt.

Érzed? Forrón befogadni kész.

Szítva a tüzet, égetve porrá, üzen,

remeg az önkívület. Felizzik a láng

és lázával borul a szoba ránk...

kalitka•  2012. április 22. 17:21

Zamatos világ



Mosolyszárnyú szíved lobbanása,

szemeiden át tekint ki e világra.

Ez megölel, közelebb jön hozzád;

a boldogság érzed megérett,

illata leng, színe pozsgás.

Beleharapsz, még kéred,

mindenét akarod, ízlelgeted zamatát.

-Bár ilyen maradna!

 s óhajod közben, észre sem veszed,

…mindig ilyen szép…

csak néha, benned törik szét:

 a fény.