kalic blogja

Vers
kalic•  2016. február 12. 01:45

Távolodás

Hogy is mondjam el, most elmegyek?

Nem akarlak bántani, sem nagyképűnek lenni,

Eljött az idő, és egy másik világ elhív.

Hogy is mondjam el?

Nehéz leülni, szemtől szembe kihívni a sorsot.

Nincs idő, nincs már egyetlen perc sem , menni kell.

Engedd meg, hogy pár szót szóljak így talán olvasatlanul,

Nekem börtön volt, ami másnak netán

Luxus, nem kértem sohasem , mégis így adatott.

Nem tudtam megfelelni annak , amit elvárásnak hívnak, 

És ezzel sajnos nem vagyok egyedül.

Más világból jöttem és máshová tartok.

Volt sok szép élmény, mégis mást szeretnék.

Ahogy Te csinálod, ahogy Te akarod , nem

Sok ember tud menetelni Veled.

Jó ember vagy, ezt mindenki tudja, 

Csak követni Téged , ez a mindennapok gondja.

Köszönöm azt, amit tanultam Tőled,

Mert nem megyek üres tarisznyával innen, 

Viszem azt, amivel elláttál engem,

Soha nem fogom elfeledni ezt sem.

Kívánom, teljesedjen be munkád gyümölcse,

Megérdemled, hisz sokat dolgoztál érte!