kalic blogja

Hogy is mondjam el, most elmegyek?

Nem akarlak bántani, sem nagyképűnek lenni,

Eljött az idő, és egy másik világ elhív.

Hogy is mondjam el?

Nehéz leülni, szemtől szembe kihívni a sorsot.

Nincs idő, nincs már egyetlen perc sem , menni kell.

Engedd meg, hogy pár szót szóljak így talán olvasatlanul,

Nekem börtön volt, ami másnak netán

Luxus, nem kértem sohasem , mégis így adatott.

Nem tudtam megfelelni annak , amit elvárásnak hívnak, 

És ezzel sajnos nem vagyok egyedül.

Más világból jöttem és máshová tartok.

Volt sok szép élmény, mégis mást szeretnék.

Ahogy Te csinálod, ahogy Te akarod , nem

Sok ember tud menetelni Veled.

Jó ember vagy, ezt mindenki tudja, 

Csak követni Téged , ez a mindennapok gondja.

Köszönöm azt, amit tanultam Tőled,

Mert nem megyek üres tarisznyával innen, 

Viszem azt, amivel elláttál engem,

Soha nem fogom elfeledni ezt sem.

Kívánom, teljesedjen be munkád gyümölcse,

Megérdemled, hisz sokat dolgoztál érte!

Valami nyugtalanít, valami idegesít, bár nem tudom, még mi

Nem csináltam , vagy nem akartam, de nincs készen semmi.

Ülök a széken a gépem előtt, fejemből nézek ki.

Ha így megy tovább semmim nem lesz, amim volt eddig.

 

Kelj fel és járj, mondom magamnak, de egyedül már nem megy

Keresek egy idegent, aki kegyetlenül megmondja, mi a rend,

Kiűzi majd a gondolatot, ami ennyire fejbe vert és feltölti

Új molekulákkal eltunyult, fáradt testemet.

 

Az idegen szólt, szívesen segít, de ahhoz én kellek,

A pofonok csak csattanak, de nem segítenek,

Fejedben döntsd el, akarod-e , ha nem ne is csináld,

Csak akkor, hogyha lesz mindenhez elég kitartás.

 

Még mindig csak ülök a székemen és a képernyőt bámulom

A nap besüt az ablakon, de hideg van nagyon.

Ez így most már nem meg tovább , csak azért is megcsinálom

Magamtól kaptam  üzenetet, egy „menj tovább” biztatót.