Kereslek

fernst69•  2017. január 29. 16:59

Kereslek ugyan miért is ne keresnélek

tudom hogy hol vagy s hálni jár beléd a lélek

kereslek gondolatban s mikor rád találok

némaságot húz rám a csend és szótlan állok

furcsa szagokat eregető ágyad előtt

ki tudja ki és mikor cserélt itt lepedőt

s a rongyosra taposott elaggott ágyelőn

vajon kinek a lábnyomát rejtheti a sár.


Kereslek ugyan miért is ne keresnélek

tudom néha eszedbe jutnak az emlékek

kamrájában tárolt mosollyal teli percek

kereslek s mikor hozzád érek hallod serceg

ahogy lejár a régmúlt dallamok lemeze

és lassan megérint felém induló kezed

érzed erődet a nagyvilág elszívta már.


Kereslek ugyan miért is ne keresnélek

bár tudom csak magamban láthatlak már szépnek

mert oly régóta fürdik más és más alakban

porrá érett arcod felhők között a napban

rám hulló esőben keresem a könnyeid

bár elmondhatnám hogy semmivel se könnyebb itt

elmentél és lelkemben most szétfagyott a nyár.


Kereslek és tudom egyszer még megtalállak

ölelésben feszül majd újra váll a vállnak

s talán feljajdulhat a fájó némaságból

önfeledt gyermekként az öledben viháncol

az a rég elfeledett apró szőke herceg

aki azóta is mindenütt azzal henceg

a világon nekem van a legjobb NAGYMAMÁM.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

gosivali2018. február 20. 12:00

Nagyon szép...

csillogo2017. január 30. 08:24

"bár tudom csak magamban láthatlak már szépnek
mert oly régóta fürdik más és más alakban
porrá érett arcod felhők között... "
Szép szeretet visszaemlékezést írtál kedves Feri!

kapocsi.ancsa2017. január 30. 07:32

s még mindig adni képes a benned maradt szeretetével
sokat adó, sokat őrző vers