fernst69 blogja
fernst69 2018. február 28. 11:34
Hiányvers
Csak egy hiányvers vagyok,nem létezésből született szavakemlékének állított sorok,fejfáján múló gondolat.A semmiből születtem,talán senkitől, senkinek,nem fájó dallam, vagy illem,mi az életnek általam fizet.Hiány van bennem, s tán nem versvagyok, csupán szavakba bújt félelem,mit kimondani, magadban sem mersz,de önsajnálatodnak a legjobb élelem.Én pontosan ez leszek általad,a nincs sehol, de mégis létezik,a gondolat, mi rajtad áthalad,hiányt kitöltő sor, mint épp ez. Itt.
2018.02.28.
fernst69 2018. február 13. 12:33
Hangszületések
Hangokat szülünk maén és a csend.Hosszú vajúdás után,talán a rendáll össze bennem.Kopár fák körül keringővarjak éneke,telet kerget, tavaszt vár.Közben hangokat szülünk,én és a csend.Ágyában gyermekembékésen szuszog,nem érdekelnek menetrendszerinti járatok,sem vonatok, sem buszok.Közben hangok születnek,s bennem összeáll a rend.Tiszta minden, kitakarítottamminden kis belső zugot,van mi itt maradt,és van mi elfutott.Fekszem, csendemmel,békésen összebújva,hangokat szülünk együtt,megállás nélkül újra és újra.
fernst69 2018. február 13. 09:00
Záródások
Lassan visszazárnak a fotocellák.Pillanatképek, fotók, cellákmélyére űzik a vágyakat.Saját belső gumiszobánkonkívülről kattannak a biztonsági zárak.Nincs önvád, nincs több remegés,csak elvágott köldökzsinór,némán fájó hangszálrepedés.
Eltűnt pillanatokat keresaz elme összeszáradt ágakon,tombolni kéne, vagy csak állni,várni, hogy múljon a fájdalom.Hiánykapszulák üres belsejébentomboljon parányi láz,érezni, hogy arcod igaznak hisziks tudják nincs rajta semmi máz.
fernst69 2017. április 27. 05:52
TITKOS HAZASZERETET
Bennem feszül
a titok
átláthatatlan tudat
hogy merre futsz
kihez dörgölődsz
te döntöd el
INDULJ
az a te utad
én hagylak
magamba zárva
a Titkot
hiába kérdeznéd
még neked
ÁRULHATOM
EL!
fernst69 2017. január 29. 16:59
Kereslek
Kereslek ugyan miért is ne keresnélek
tudom hogy hol vagy s hálni jár beléd a lélekkereslek gondolatban s mikor rád találoknémaságot húz rám a csend és szótlan állokfurcsa szagokat eregető ágyad előttki tudja ki és mikor cserélt itt lepedőts a rongyosra taposott elaggott ágyelőnvajon kinek a lábnyomát rejtheti a sár.Kereslek ugyan miért is ne keresnélektudom néha eszedbe jutnak az emlékekkamrájában tárolt mosollyal teli percekkereslek s mikor hozzád érek hallod sercegahogy lejár a régmúlt dallamok lemezeés lassan megérint felém induló kezedérzed erődet a nagyvilág elszívta már.
Kereslek ugyan miért is ne keresnélekbár tudom csak magamban láthatlak már szépnekmert oly régóta fürdik más és más alakbanporrá érett arcod felhők között a napbanrám hulló esőben keresem a könnyeidbár elmondhatnám hogy semmivel se könnyebb ittelmentél és lelkemben most szétfagyott a nyár.
Kereslek és tudom egyszer még megtalállakölelésben feszül majd újra váll a vállnaks talán feljajdulhat a fájó némaságbólönfeledt gyermekként az öledben viháncolaz a rég elfeledett apró szőke hercegaki azóta is mindenütt azzal hencega világon nekem van a legjobb NAGYMAMÁM.