judit.szego blogja

…és hirtelen ősz lett.

Testemen megállt egy riadt verítékcsepp. Elgondolkodott.

Látta maga előtt a deres tájban didergő önmagamat.

Az éjszakában kezed után kutató kezemet…

…mert nem vagy már!

Nincsen, aki melegítsen…

Elhallgatott a vigasztaló szó éber óráimban.

Csak kutyám farkcsóváló együttérzése van.

A kánikula még ott bujkál a nappali bokrok között.

Forró leheletével búcsúcsókot lop a nyár arcára.

De irigy a hajnal… nem tűr már meleget, fényt.

Sötétben bandukolnak maszkos alakok,

rőt avart rugdosva.

Elcsendesült a világ….

Elcsendesült az életem…

… és hirtelen ősz lett!

 

 

 

Zuhanok! Félek, összetör ez a keserű világ.

Csócsál, apróra rág kövült értékeket,

s trágyájában fává nőnek gyilkos bűn-csírák.

Felém int az idő. Múltat vetít, feledett képeket,

 

mely régen volt világunk… Visszamennék…

Szelíd motoron … amerikai filmek álmán.

Hátizsákunkba szerelmet is tennék.

A szabadság is jönne, nem maradna árván.

 

Hosszú hajunkat fújná a kósza szél.

Ifjúságunk a felhőkre mosolyogna.

Értenénk mindketten, miről mesél.

Autóstoppal száguldozna sok boldog óra.

 

Világunk mély volt, s mindig volt esély,

hogy ússzunk benne, mint szerelmes delfin pár.

Ködhomályba veszett lassan minden remény,

hiszen az idő magával rántva elrohant...zihál.

 

Kisodor minket, s mi kaparunk a homokon.

Sors-vizünk immár annyira sekély.

Nézd! …apró döghalak úsznak felénk konokon,

s parton bűzölögve oszladozik a szenvedély.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sűrű, sötét felhők úsznak az emberiség felett...

mondta a híradó. Vettem maszkot százat, s nem hetet.

Riogatnak: Több lélegeztetőgép park már szinte megtelt.

A fenébe is, örülök, ha megérem a reggelt…

 

Megérkezett a maszk, ami kék, mint az ég, és jó sok.

Hullani fog a nép, jövendölték a híradósok.

A lépcsőházunkban –igaz-, csak én jártam már maszkban.

Tán ráfogják, hogy özvegységem okán hülye maradtam.

 

De, van nekem maszkom, jó sok…

Egy-egy új darabot csupán a piacon hordok.

Meg kutyaséta közben egy a kezemben lobog.

Minek vegyem fel, nem találok rá semmi okot.

 

Tegnap este aztán, egyszer csak azt hallom:
Nem kell már maszk seháse, se orron, se arcon.

Vége a járványnak?! Ilyen hamar, szent ég!!

Igaz, jó páran az oltást fel, még csak gondolatban vették.

 

Marad tehát maszkom, még legalább kilencvenhat.

Rázárom a szekrényt….holnap jöhet még új vírus-adat.

Nem értem én ezt az egészet, s tán nem is akarom….

Kérem az Istent, ne jöjjön több maszkos alkalom!!!

 

A hegyi doktor nemcsak jóképű, de a legmagasabb sziklára is felmászik, a legmélyebb szakadék sem rettenti vissza, ha a betegéről van szól. A hegyi doktornak van saját, minden szükséges kütyüvel felszerelt rendelője, valamint szoros kontaktja  a legközelebbi város főorvosával, így a kórházra szoruló nem a sürgősségin ül órákat, hanem egyenesen Dr. Alexander Kahnweiler védő szárnyainak melegét, és hipermodern kórtermének kényelmét élvezheti.
A hegyi doktor maga veszi le a vért és küldi be a kórházi laborba….Sőt, az eredményért sem kell elzarándokolni, mert azt a jó doktor azt faxon megkapja.

Ausztria nincsen olyan messze tőlünk, szóval lehetne tanulni tőlük egy-két dolgot, ezek szerint… Vagy, nem kellene ilyen filmekkel szórakoztatni a nagyérdeműt délutánonként. Még a végén elirigyeljük.
Nem kell! Hiszen, ami nincs, az nem is hiányzik.

Írtam már, hogy Azuram nem aprózza el a betegségeit. Ha beteg, akkor nagyon az.

Nemrégen rémesen magas lázzal, hidegrázással örvendeztetett meg. Persze vasárnap volt, és éjszaka…. no, meg itt van a covid. Hívtam, én balga, az ügyeletet, ahol közölték, hogy hívjak mentőt. Orvos hozzánk be nem teszi a lábát, közölték! Járvány van!!!

 Ezt sejtettem, persze… de, egy próbát megért.

Tudok Azuram betegségeiről, merthogy nem csak egy van neki, így a magas láz, akár végzetes is lehetett volna. Prizniceltem, lázcsillapítóztam…. A láz viszont nagyon kitartó volt, a szíve pedig össze-vissza…

MENTŐ!!!

Mondtam nekik, hogy tuti nem megy be a kórházba /Makacs fajta, mert tudja, hogy ott mi vár rá. Volt a sürgősségihez többször is „szerencséje”/, de valaki nézze már meg, az Isten áldja meg!!!
Azuram meg csak hajtogatta, hogy ha feltétlenül meg kell halnia, akkor nem egy sürgősségi padon szeretné tenni, hanem a saját ágyában, szobájában…

…és láss csodát! Csengettek, és 3 szép szál mentős érkezett, és csináltak covid tesztet, ami nem meglepő módon, negatív lett. Felajánlottak egy szurit is, de addigra már éppen hatott a sokféle lázcsillapításom.

Három mentős!!! Én beértem volna egy orvossal is. Tehát a mentősökért nem kár…ők jöhetnek, csak orvos nem. Milyen dolog ez?!
Végül is, akár telefontanácsot is adhatnának az orvosok az éjszakai ügyeleten, hogy az ember ne maradna olyan egyedül, kiszolgáltatva, telve félelemmel a nagy magyar éjszakában, egy nagyon beteg emberrel…és ne kellene néznie kínlódását tehetetlenül….
/Félreértések elkerülése végett, tudom, van az éjszakai ügyeleten orvos is, de hozzájuk, - hála a kissé túlbuzgó diszpécsereknek- még soha nem sikerült eljutnom!!!/

…
Megoldás lehet talán, hogy aki tudja, adja már meg, - legyen szíves-, a hegyi doktor telefonszámát! Tudom, hogy covid ide, covid oda…ő biztosan kijönne…méghozzá azonnal!!!!

 

 

 

Nem fájt, amikor még nem voltam.

Vajon fájni fog, ha már nem leszek?

Gondolatom, ha volt, hát szóltam…

Mi lesz, ha föld alatt senyvedek?

 

Sejtjeimben múló érzések, ábrándok.

Karom már nem tudja, mikor, kit ölelhetek.

Mit tehetek? Ha várnom kell, hát várok…

Időm bőven van, ezen eltöprenghetek.

 

De hová lesz az ÉN, eltűnik örökre?

Minden, ami fontos volt, köddé válik?

Nem kell smink, üres lesz a szemem gödre.

Anyámtól eljutok majd a földanyáig.

 

Koporsóm lesz milliárdnyi emlék.

Megannyi vidám perc és szerelmes óra.

Vajon mennyire fog fájni a nemlét?

Csöppenhet-e még könnyem a fehér hóra?