Jugoszlávia-dal,

avagy, tudd, hogymegbocsátottam….

https://www.youtube.com/watch?v=DeZR5vK6qZ0

 

 

Régen hallott dal csendült fel véletlen, tegnap.

Nincs már az ország sem, rád sem virrad új nap.

Eltűntetek. Senki sem tudja miért és hova

lett megtagadott ifjúságunk sötét alkonya.
Jugoszlávia…Jugoszlávia.

 

 

Emlékszel, az elején még örültünk annyira.

Tinta-kéken hullámzott a gyönyörű Adria.
Félig állt a sátor, tűnt a lelkesedés… már, ha volt.

Visszhangzott a szikla, valahol sok ember dalolt.
Jugoszlávia… Jugoszlávia

 

 

Órák teltek, én kutattam a gyerekek fáradt álmát.

Morajlott a tenger, s a hold felhőbe vetette ágyát.

Szentjánosbogarak LED fénye vett körül.

Hangodat kihallottam a többiek közül.
Jugoszlávia…Jugoszlávia

Bezárva kötelességembe tűrtem, vártam.

Néha a tengerfényt bűvölve felálltam.

Fájt az egyedüllét. Távolban megcsillant egy uszály.

Maradnom kellett…gyerekek…s, a muszáj.

Jugoszlávia…Jugoszlávia,

 

 

Aztán vége lett, mert én végül elküldtelek.

Tengert csodálni már régen mással megyek.
Tűnt a szerelem, nem érdekel, kiben volt hiba…

Elmúlt az is, akárcsak a szép Jugoszlávia…
Jugoszlávia…Jugoszlávia

 

 

Most elmentél oda, hol már nincs harag.

Volt köztünk sok szép is, emléknek megmaradt.

Lélekbe öltöztél, mint a víg barátaink sora.

Közös múltunk elvitte Hadész, az alvilág ura.

Jugoszlávia…Jugoszlávia