Jónai Zs. Balázs - versek, fordítások

ÁLMOMBAN...
(rögtönzés előre megadott szavakból)

Álmomban ismét az iskolánál álltam,
Vártam, hogy mikor jön ki onnan
Az a bájos kislány, kit titkon csodáltam.
Itt van, de ó, ismét elrohan!
Elrohan, mert a busz örökké nem várja,
De én még tovább is kitartok.
Tudom a lábát majd nekem kitárja,
Én pedig mindent megmutatok.
Én átölelem, ő huncutul mosolyog,
Kényeztetem a finom testét,
A tisztaság immár múlt dolog,
Nem felejtem el ezt az estét,
Mikor e törékeny lány ágyamban hevert...
Erre gondolok megindultan,
Újra kell nekem, de nincsen okos tervem,
Talán majd ha kiszabadultam...

(bájos, huncut, mosoly, finom, kitartó, okos, törékeny, tiszta, ölel)

VLADIMIR NABOKOV VERSEI
(ford.: Jónai Zs. Balázs ©)

A LOLITA 25. FEJEZETÉBŐL
(Lolita, Chapter 25.)

Kerestetik: Dolores Haze.
Haja: barna. Ajka: vörösen ég.
Kor: ötezer és pár száz napja él.
Foglalkozás: leendő híresség.

Merre bujdokolsz, Dolores Haze?
Miért bujdokolsz, édes?
(Emléked igéz, nem múlik e vész,
Szólt a seregély, a beszédes.)

Merre bandukolsz, Dolores Haze?
Bűvszőnyeggel hova értél?
Most mi izgat fel, mely trendre mész?
Vajon most hol élsz, hova szöktél?

Ki a te hősöd, Dolores Haze?
Az a kéksapkás sztár, vagy már nem?
Emlékek, mennyi veszély és szeszély,
Bárok, járgányok, kicsi Carmen.

Ó, Dolores, sír a Wurlitzer,
Táncolsz még a bárokban?
(Szakadt póló rajta és farmer,
S én morgok a sarokban.)

Most boldog a Végzet, van pofája,
Viszi a gyermek szeretőjét,
Megdolgozza Mollyt, kihasználja
Mind az Államok zöld mezőjét.

Lökött Lollym! Ki ágyamban hevert,
De nem zárta szemét, ha csókoltam.
Mi is volt a parfüm, Soliel Vert?
És ön Párizsból érkezett, uram?

L'autre soir un air froid d'opéra m'alita;
Son félé -- bien fol est qui s'y fie!
Il neige, le décor s'écroule, Lolita!
Lolita, qu'ai-je fait de ta vie?*

Végem közel, Lolita Haze,
Utálom magam, meghalok.
Szőrös kezem ismét tettre kész,
Mert újra sírdogálsz, hallom.

Biztos úr, biztos úr, ott mennek!
A fényes üzletnél, oda nézz!
Harisnyája fehér, kell a szívemnek,
Az a neve: Dolores Haze.

Biztos úr, biztos úr, ott vannak!
Dolores Haze és a szerető!
Fegyvert elő, mert elrohannak!
Ne hagyják, ez olyan rettentő!

Kerestetik: Dolores Haze.
Álomszürke az ő szeme.
Negyven kiló, viszi a szél.
Százötven centi a termete.

Kocsim csak döcög, Dolores Haze,
A végső kör a legnehezebb,
Rozsda marja testünk, bomlunk szét,
Hittem, a vég ennél sokkal szebb.


*
(Hűvös est volt, beteggé tett az opera,
Repedt hangúnak hinni őrült tett,
Hóesés, a dekor leomlik. Lolita,
Az életed miattam mivé lett?)


Eredeti:
www.ee0r.com/lodolo.html


*****


EGY LEPKE FELFEDEZÉSÉRE
(On Discovering a Butterfly)

Én leltem, a nevét tőlem kapta,
Én vettem a latin fajjegyzékbe,
Én vagyok e rovar keresztapja.
Nem vágyakozok több ismertségre.

Szárnya tárt a tűn (bár alszik mélyen),
Meg van mentve féreg társaitól,
Tartjuk majd eldugott, biztos helyen
Más mintákkal, nem lesz belőle por.

Trónok, zarándok csókolta kövek,
Versek: emlékük tűnő, illanó.
Tied az örökké való élet,
Felcimkézett, aprócska pillangó.


Eredeti:
rinabeana.com/poemoftheday/index.php/category/vladimir-nabokov/

Lewis Carroll:
AJÁNLÁS
(Dedication)


Egy drága gyermeklánynak,
emlékéül a napsugaras óráknak,
tengerparti sustorgásoknak


Egy kislány, ki fiúsan öltözött,
Ásót forgat, nézd ügyes kezét,
Elfáradt már, térdemre költözött,
Kér egy kedves mesét.

Mit zavartok, ti dühödt szellemek?
Az ártatlanság tiszta dalát
Úgyse értitek, de én s e gyermek
Ismerjük a csodát.

Csivitelj édes, a szívem beteg,
Nem bírom a sok tudós elmét,
Birtokolni vágyom, mi a legszebb,
Kislány szív-szerelmét.

Ábrándok, gonosz vágyak menjetek!
Most munkáról szól éjem, napom.
Ó, emlékek, most ne gyötörjetek!
Ne vesszen az álmom.

(ford.: Jónai Zs. Balázs ©)

Lewis Carroll:
DEDICATION

Inscribed to a Dear Child:
In Memory of Golden Summer Hours
And Whispers of a Summer Sea


Girt with a boyish garb for boyish task,
Eager she wields her spade: yet loves as well
Rest on a friendly knee, intent to ask
The tale he loves to tell.

Rude spirits of the seething outer strife,
Unmeet to read her pure and simple spright,
Deem if you list, such hours a waste of life,
Empty of all delight!

Chat on, sweet Maid, and rescue from annoy
Hearts that by wiser talk are unbeguiled.
Ah, happy he who owns that tenderest joy,
The heart-love of a child!

JOHANN WOLFGANG VON GOETHE
VÁNDOR ÉJI DALA
(Wanderers Nachtlied)

A hegy most nyugalom
hona.
Néma fent a lomb-
korona,
Csak szellő szól.
Madarak dala se hallik most.
Várj, te is hamarost
Megnyugszol.

(ford.: Jónai Zs. Balázs ©)


JOHANN WOLFGANG VON GOETHE
WANDERERS NACHTLIED

Über allen Gipfeln
ist Ruh,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch,
Die Vögelein schweigen im Walde.
Warte nur, balde
Ruhest du auch.


Aki nem ismerné, az itt találja a vers további magyar fordításait:
sleepingdancer.freeblog.hu/archives/2008/07/17/Vandor_eji_dala/