Petőfi ZOLTÁN: Búdal

jonai_zs_balazs•  2011. december 25. 21:51

PETŐFI ZOLTÁN: BÚDAL

De meguntam már e hitvány életet!
Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret;
Te vagy, kis lány, te vagy magad egyedül,
Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül.

De nincsen is a világon senki sem,
Kiért olyan hőn dobogna fel szivem,
Mint dobog fel az teérted, szép leány,
Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám!

És még te vagy, hű barátom, ki szeret,
Ki fönntartja én bennem még a hitet;
Ne volnátok, ma megásnám síromat,
Eltemetném velem együtt kínomat.

(Csákó, 1864. november 28.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!