Jónai Zs. Balázs - versek, fordítások

egyedül fekszem
zsebkendőbe folynak el
az utódaim

***

fekszem a fűben
csillagok pislognak rám
időutazás

***

a játszótéren
ülök - rám nehezülnek
bűnös vágyaim

***

az elmulasztott
leányokra gondolok -
szememben homok

***

véremet szúnyog
szivogatja, nem bántom,
nekem is marad

***

[MULTI-KULTI]

Egy pohár Pepsi
kiborult, szétáztatta
orosz szótáram.

***

ártatlan, tiszta,
szeplőtelen teremtés -
de bemocskolnám!

***

tavasz lopta el
kertemben a fenyőfák
fehér kabátját

***

kedves kis macskám
ajándékot hoz nekem:
madártetemet

***

látja a titkot -
elnyomott egy mosolyt a
gyermeknőgyógyász

***

nyári zivatar
szedhetem a csigákat
össze az útról

***

[Lewis Carroll]

Mind süteménnyé
változnak át a földre
hulló kavicsok.

***

tollam kifogyott
mire szerzek egy újat
mindent felejtek

***

a pók barátom,
s a légy is - mit tehetek
ilyen helyzetben?

***

az Algopyrin
mit sem ér, egy doboznyit
bevettem s élek


Megjegyzés: Haikuk, szenrjúk, "5-7-5- versek" vegyesen, a megírás sorrendjében.

Joszif Visszarionovics Sztálin:
REGGEL

Nyiladoz a rózsabimbó,
Kék az ibolya már,
Lágyan fujdogál a szellő,
A mező csupa liliomszál.

Pacsirta kedves éneke
Száll a felhők felett,
S a bokron a fülemüle
dalol a gyermekeknek:

"Ó, virágok, én Grúziám!
A hazámban legyen béke,
Most azért szól az imám,
Búbajnak legyen vége!"


Иосиф Виссарионович Сталин:
УТРО

Раскрылся розовый бутон,
Прильнул к фиалке голубой,
И, легким ветром пробужден,
Склонился ландыш над травой.

Пел жаворонок в синеве,
Взлетая выше облаков,
И сладкозвучный соловей
Пел детям песню из кустов:

«Цвети, о Грузия моя!
Пусть мир царит в родном краю!
А вы учебою, друзья,
Прославьте Родину свою!»


Megjegyzés: Sztálin 17 évesen írta ezt az eredetiben sem túl fényes verset, Soselo álnéven.


(Örülnék, ha egy oroszul tudó átnézné, nem fordítottam-e valamit félre. Az én orosztudásom felszínes)

Kobajasi Issza
HAIKUIBÓL
(ford.: Jónai Zs. Balázs)

小娘も菩薩気どりよ更衣

Hazug kisleány,
színlelve szenteskedik...
új nyári palást.

(ismeretlen datálású)

***

元日にかわいや遍路門に立

Újévnek napján
csinos kis zarándok
áll a kapumnál.

(ismeretlen datálású, 179?)

***

嬌女を日々にかぞへる春日哉

A csinos lányok
egyre csak sokasodnak...
tavaszi napok!

(1793)

***

手叩て親の教ゆるをどり哉

Tapsoló kezek,
az anya egy gyermeket
táncba így vezet.

(1793)

***

子七人さはぐかれのの小家哉

Hét gyermek hangos
zsivaja a tar mezőn...
apró házacska.

(1803)

***

油火のうつくしき夜やなく蛙

Kedves éjszaka:
fényes az olajlámpa,
s békák brekegnek.



***

山猫も恋は致すや門のぞき

A vadmacska is
kamatyolni szeretne,
mindig lesben áll.

A vadmacska csak
b*szna, kapumat ezért
lesi a csacska.

(1805)

***

蜘の巣に月さしこんで夜のせみ

Holdas éjszaka,
pók szőtte hálóba szállt
a kis kabóca.

(1805)

***

初時雨俳諧流布の世也けり

Hull az első hó,
feltöltődik a világ
a haikuval.

***

のさのさと恋をするかの蛙哉

Nem szégyenlitek
így élvezni a szexet?
Nahát, ti békák!

(1813)

***

猫の子のかくれんぼする萩の花

A cica játszik,
a lóhere-bokorral
épp bújócskázik.

(1814)

***

狼の糞を見てより草寒し

Nézd a farkas-szart!
Megfagyott, mint a réten
az összes fűszál!

(1818)

***

春風や供の娘の小脇差

Tavaszi szellő -
a kis cselédlány rövid
kardot vesz elő.

(1818)

***

ばか喧嘩はやして行やほととぎす

Veszekedni de
nagy kár volt, mert a kakukk
máshová pártolt.

Már bánom, milyen
buta pör - kakukk-madár
hiánya gyötör.

Vitának semmi
haszna, ha a kakukkot
is elriasztja.

Ha veszekedtek
még bután, csak leshettek
a kakukk után.

Amíg vitázunk
bután, a kakukk-madár
messze tovaszáll.

Kib*szott vita!
Leshetjük, hogy a kakukk
a csíkot húzza.

(1821)

Menella Bute Smedley:
A KISLEÁNY

Volt egyszer egy kisleány,
Nem volt még hat éves,
Szeme oly kék, mint nyári ég,
Haja szöszke, fényes;
Vitte fonott kosarát,
Rózsás szalagosat,
És kicsi Jane le futva mén,
Vad szamócát kutat.

És volt egy komisz cigány,
Kivel összefutott,
S ő szólt: "Gyere, te szép gyerek,
Félni semmi okod!
Adok neked cukorkát,
Sütit, édességet;
Jöjj hát velem és megleled,
Mi jót ad az élet!"
Ó jaj! Ez a kisleány
Hitt az édes szónak,
Nem tudta, nos, hogy mi a rossz,
Hazugság, bűn s bánat;
Szép lelkétől idegen
A bűn minden formája,
Szeretet és igaz érzés,
Jóság, mi átjárja.

A cigányra nézett,
Az arcán mosoly ül,
Szép szemivel bámul, figyel,
És felettébb örül;
A pici rózsás ujját
Barna kézbe adja.
Szaladnak, rajt! - megállnak majd,
Jaj! Szegény kis angyal!
A komisz cigány sötét
erdőbe vezette;
És ruháját, azt a tarkát,
Köpenyét elvette,
Helyette rongyokat kap,
S kerül rá sok vacak,
A kislány meg mégse ijed,
Azt hiszi, tréfa csak.

A nap már nyugovóban,
Vöröslik az égbolt,
A zöld mohán árny fut puhán,
A füvön harmatfolt;
S a cigány elé térdelt
Hajtva szép buksiját,
S kislányosan, ám komolyan
Így szólt: "Mondok egy imát."
S kulcsolja kis kezét,
Suttog, a hangja lágy,
"Kérlek, áldd meg szüleimet,
S hadd legyek jó kislány!
Álld meg e drága nénit,
Mert kedves, jó lélek;
Hazaviszem, ha jön velem,
Vigyázz reánk, kérlek!"

A cigány hallotta
Hogyan szól az imádat,
S a kedves dal könnyeket csal
A szembe, mely kiszáradt.
Most mély szánalmat érzett,
S benne most bú légyen,
Bánta ő már, hogy bűnben jár,
Mit érzett, a szégyen.
A kislány megcsókolja,
Majd álomba zuhan,
Mint virág, ha szirmát zárja,
A szemét lehunyja.
A cigány felemelte
Fájdalommal telve
S átgondolja a bűnt újra,
Hogyan jutott erre.

Kedves házba született,
Folyton rá figyeltek,
S ha aludt el, párás szemmel
Nézték, mily szép gyermek.
De már elhagyta a bölcsőt,
A fehér kis ágyát,
Hol ringatták, álmát óvták,
S mondtak felette imát.
Ó, gyermekek, kis gyermekek!
A tiszta szív hatalom!
A cigány már bűnben nem jár,
Megváltozott e napon.
Már becsületes nagyon,
S múlt hibákat bánja;
Áldást kapott, ekképp hatott
A kisleány imája.


EREDETI MŰ:


Menella Bute Smedley:
THE LITTLE MAIDEN

There was a little maiden,
She was not six years old;
Blue were her eyes as summer skies,
Her hair like burnish'd gold;
She took her wicker basket,
With rosy ribbons twined,
And little Jane ran down the lane
Wild strawberries to find.

There was a wicked gipsy,
She met her in the glade;
She said, “Come here, my pretty dear,
Oh, never be afraid!
I'll give you sugar-candy
And cakes and comfits sweet;
Oh, come with me, and you shall see
A most delightful treat.”
Alas! that little maiden
Believed each pleasant word,
She did not know of crime or woe,
Of falsehood had not heard;
Her peaceful life was stranger
To the very name of sin,
For love and truth did guard her youth,
Her happy home within.

She look'd up at the gipsy
With such a merry smile,
Her pretty eyes with glad surprise
Are shining all the while;
Her tiny rosy fingers
In that brown hand she laid;
They run so fast—they stop at last,
Alas! poor little maid!
The wicked gipsy led her
Into a dismal wood;
She took away her garments gay,
Her scarlet cloak and hood;
But when in rags and tatters
Her tender form was drest,
The little maid was not afraid,
She thought it was a jest.

And now the sun is setting
'Mid clouds of rosy light,
Soft shadows pass o'er moss and grass,
Where dewdrops glitter bright;
She kneels before the gipsy
And bends her pretty head,
With childish grace and sweet grave face,
“I'll say my prayers,” she said.
Her small hands claspt together,
She whisper'd soft and mild,
“Pray God bless both my parents,
And make me a good child.
And bless this dear old woman,
For very kind is she;
I'll take her home, if she will come,
Pray God bless her and me.”

When the gipsy saw her,
And heard her childish prayer,
Big tears arise into her eyes,
Unwonted dwellers there.
She felt that she was sorry,
And with the sorrow came
Repentance true—as it must do—
And with repentance, shame.
The little maiden kiss'd her,
And then fell fast asleep;
Like twilight rose, her eyelids close,
Open they could not keep.
The gipsy raised her gently;
With weariness and pain,
She set her face back to retrace
Her wicked steps again.

To that dear home she bore her,
Where mourners watch'd all night,
And still she slept while others wept
With rapture and delight.
In her deserted nursery,
Upon her own white bed,
They softly laid that little maid,
And prayers above her said.
Ah, children! little children!
Your innocence hath power:
The gipsy left the paths of theft
From that eventful hour.
Repentant for past errors,
She toil'd with honest care;
Ah, well she might bless day and night
The little maiden's prayer!


JEGYZET:
Menella Bute Smedley (1820-1877), angol írónő, költő, műfordító, Lewis Carroll unokatestvére.

MATSUO BASHO

Metsző őszi szél,
kivágódik az ajtó,
hangos süvöltés.

秋風の鑓
戸の口や
とがり声

***

Őszi szél s pára
bárhogy is mozog, végül
a kökénybe fagy.

秋風や桐
に動きて
蔦の霜　

***

A vadludakat
betegítő hideg éj
immár leszállott.

病雁の
夜寒に
落ちて
旅寝哉

***

Bolha üldögél
egy teáscsésze szélén,
neki a Fuji.

富士の山蚤
が茶臼の覆
かな

***

Cseresznye potyog,
erősen morajlik a
reggeli vihar.

榎の実散る
椋の羽音や
朝嵐

***

Csobogás hallik,
a szilváim teljesen
el fognak ázni.

降る音や耳
も酢うな梅
の雨

***

Újév napja van.
Mikor lesz szerelemnap
itt a ladikon?

元日は田毎
の日こそ恋
しけれ

***

Az élet első
virágzása ötvenhét
éves korig tart.

初花に命
七十五年
ほど

***

Vénséges vén tó,
béka ugrik a vízbe,
csobbanás hallik.

古池や蛙飛
びこむ水の
音