Jónai Zs. Balázs - versek, fordítások

ÉSZT NÉPDALOK

Dalolj, dalolj, ajkacska, dalolj, dalolj, ajkacska,
Pörögj-forogj, madárkanyelv, pörögj-forogj madárkanyelv.
Lesz még idő, hogy hallgassál, a föld alá tesz a halál.


Laula, laula, suukene, laula, laula, suukene,
lügu, linnu keelekene, lügu, linnu keelekene.
Küll sa saad süs vaida olla, kuisad alla musta mulla.

***

Hogy ismerem fel a lusta csajt,
Hogy látom meg a féleszűt?

Úgy ismerem fel a lusta csajt,
Úgy látom meg a féleszűt:

A lusta csajnak haja hosszú,
Lófarka a restnek hosszú,

A tunyának bő az öve,
Hárpia lábujja kiáll.


Kust mina tunnen tuima neiu,
näen närsaka olevat.

Sest ma tunnen tuima neiu,
näen ma närsaka olevat:

tuimal neiul tukka pikkä,
laisal neiul lakka pikkä,

vedelal on vöö vallali,
val'lul varvad väl'lapoole.

***

Kicsi álom, gyere, gyere, bölcsőben
nyugszik a gyermek,
Porozzad be szempilláját, őrizzed a szeme héját.
Gyere át az ajtórésen, csusszanjál be a kéményen,
Gyere, gyere, hogy altassad, hosszú haját cirógassad.


Tule, tule, unekame, käü lapse kätkü
paale,
kuku lapse kulmu pääle, sihi silmalaua pääle.
Tule, uni, ukseesta, lingulangu reppänestä,
tule, uni, uinutamma, unelakka rammitamma.

TÖREDÉKEK A ZÁRT OSZTÁLYRÓL

"Bezárva okos őrültek közé..."
(József Attila)

újra itt lakok
köröttem falak
rácsos ablakok
sok furcsa alak

kettős börtönöm
mélyére zárva
hol nincsen öröm
s mindenki árva

tehát túléltem
mégis a tegnapot
pont ettől féltem
a gyógyszer nem hatott

(egy doboz nem hat
tán jobb lenne hat
ó mikor talál
már rám a halál?)

az élet
mivé lett?

karomban a kanül
nyugodtan, halkan ül
értelme nincs, de ím
befigyel itt egy rím

amíg írom e verset
feledem a keservet

sírok
ordítok
írok
fordítok

pszichopatai anna

én
a skizofrén

hiszen már az oviban
se voltak barátaid
még a videón is látszik
a többiek énekelnek
te meg egyedül kockázol
senki rád nem hederít.

sohase vertek téged laposra
senki sem csúfolt soha
mit keseregsz? térj már észre! -
engem senki nem vett észre.

nem haltál meg
ez a zárt osztály
finoman szólva
is rábasztál

egy szenilis vén
az ujja hegyén
gyűjti a port
már tiszta piszok
s teámba szórja
mit éppen iszok

nincs velem a könyvem
a kedvenc Lewis Carroll
ki szárítja könnyem
és ki lesz, ki átkarol

[SKIZOFRÉN]

egyedül
kételkedem


MEGJEGYZÉS: Ezeket a verseket egy vidéki kórház zárt osztályán írtam, ahol egy pár napot "vendégeskedtem" a múlt héten. Társszerzőm az élet volt.

Janus Pannonius:
BERTUSRA

Te nőket gyilkolsz, Bertus, kislányokat kínzol,
Ám vigyázz Abadírral, mert ő visszaharap.


Iani Pannonii:
IN BERTUM

Tollis femellas, occidis, Berte, puellos;
ne durum tandem, prospice, Abaddir edas.

***

ÖNMAGÁRÓL

Ó, kín mennyi gyötör! Kurva, ha jő közelembe,
Meghágom, akár tizenötször is én.


DE SE IPSO

Qualiter o crucior! certe modo cunnus adesset,
Possem ter quinas continuare vices.

Thylane Blondeau:
A RÓZSA VÖRÖS

A rózsa vörös
Az ibolya kékes
A szegfű mint te
Épp olyan édes.

Küldjél nekem
Belőlük csokrot
S ha találkozunk
Kapsz egy csókot.


ROSES ARE RED

Roses are red
Violets are blue
Carnations are sweet
and so are you.

And so are they
that send you this
and when we meet
will have a kiss.


Thylane Léna Rose Blondeau (2001- ) francia modell-lány, 10 éves.

A reggel halott
És a nap is holt
Nincs ki meglátogasson
Csak a selymes hold
Minden magányom
Rámszállott ma már
Ez egy kicsivel több, mint elég
Hogy az ember eldobja magát
És égetem az éjjeli lámpát, egyedül

Az arcképed, a mosolygó
Most is vádlón néz szobám falán
Ez igazán nem bánt, nem bánt engem
Egyáltalán
Csakis az egyre hulló por
Nehezíti meg, hogy megleljem
Az elhagyott fülbevalót a padlón
Hűvösen lesve az ajtóm
És égetem az éjjeli lámpát, egyedül

A magány ekkora súly

Most éppen itt ülök
A kandalló előtt
Ugyanaz a robbanás készül futni
Az agyamon át
Az idő majd hamar szól
A kívánságkútnak kígyóiról
Valaki vesz és lesz, ki ad nekem
S lesz ki értem harangol
S tovább égetem az öreg lámpát, egyedül


BURNING OF THE MIDNIGHT LAMP

The morning is dead
And the day is too
There’s nothing here to meet me
But the velvet moon
All my loneliness
I have felt today
It’s just a little more than enough
To make a man throw himself away
And I continue to Burn the Midnight Lamp, alone

Now the smiling portrait of you
Is still hanging on my frowning wall
It really doesn’t, really doesn’t bother me
Too much at all
It’s just the ever falling dust
That makes it so hard for me to see
That forgotten earring laying on the floor
Facing coldly towards the door
And I continue to Burn the Midnight Lamp, alone

Loneliness is such a drag

So here I sit to face
That same old fireplace
Getting ready for the same old explosion
Going through my mind
And soon enough, time will tell
About the serpents in the wishing well
And someone who will buy and sell for me
Someone to toll my bell
And I continue to burn the same old lamp, alone

© 1967 Jimi Hendrix