Jónai Zs. Balázs - versek, fordítások

Thylane Blondeau:
A RÓZSA VÖRÖS

A rózsa vörös
Az ibolya kékes
A szegfű mint te
Épp olyan édes.

Küldjél nekem
Belőlük csokrot
S ha találkozunk
Kapsz egy csókot.


ROSES ARE RED

Roses are red
Violets are blue
Carnations are sweet
and so are you.

And so are they
that send you this
and when we meet
will have a kiss.


Thylane Léna Rose Blondeau (2001- ) francia modell-lány, 10 éves.

SMS 1

ez 1 szerelmes sms
ne félj a szándékom nemes
láthatod itt 1 szép elem ♥
tiszta szívemből gépelem


***


SMS 2

légyszi baba csörgess +
ha végre te is vársz rám
tedd + gyönyörű gyermek
túl sok a telószámlám


***


SMS 3

A leendő
párod üzen
van még idő
várj rám szüzen
már rajta vok
a 6oson
és izgulok
h más oson
előbb oda
hozzád mint én.
Legyen csoda
s szeress szintén!


Az "SMS 1" az Allee szerelmesvers-pályázatán SMS-vers kategóriában különdíjat kapott. A zsűri Varró Dániel, Rácz Zsuzsa és Mácsai Pál voltak.

PETŐFI ZOLTÁN: BÚDAL

De meguntam már e hitvány életet!
Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret;
Te vagy, kis lány, te vagy magad egyedül,
Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül.

De nincsen is a világon senki sem,
Kiért olyan hőn dobogna fel szivem,
Mint dobog fel az teérted, szép leány,
Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám!

És még te vagy, hű barátom, ki szeret,
Ki fönntartja én bennem még a hitet;
Ne volnátok, ma megásnám síromat,
Eltemetném velem együtt kínomat.

(Csákó, 1864. november 28.)

William Shakespeare:
CXXXV. SZONETT
(ford.: Jónai Zs. Balázs)

Másé a vágy, tiéd az akarás
És az vili, hogy neked túl sok jutott.
Ha engem is megkapnál, a hatás
Tán jelentene már túl nagy falatot?
De már oly sokan megkaptak téged,
Így igazságos semmiképp nem volna,
Ha én lennék, kit tüzed nem éget,
És ha meg engem ajkad nem csókolna.
Tenger felett is van esőhullás,
Ám a fölösleges ki mégsem csordul.
Nekem rajtad kívül nem lenne más,
Kérlek, gondold meg és ne küldj el zordul!
Remélem, mit mondtam, eléggé vili,
Mert megölne, ha nem lehetnék Willyd.


William Shakespeare:
SONNET CXXXV

Whoever hath her wish, thou hast thy ’Will,’
And ’Will’ to boot, and ’Will’ in overplus;
More than enough am I that vex thee still,
To thy sweet will making addition thus.
Wilt thou, whose will is large and spacious,
Not once vouchsafe to hide my will in thine?
Shall will in others seem right gracious,
And in my will no fair acceptance shine?
The sea all water, yet receives rain still
And in abundance addeth to his store;
So thou, being rich in ’Will,’ add to thy ’Will’
One will of mine, to make thy large ’Will’ more.
Let no unkind, no fair beseechers kill;
Think all but one, and me in that one ’Will.’