Jónai Zs. Balázs - versek, fordítások

Lewis Carroll:
VARTARJÚ
(Jabberwocky)

Rostan már, a nyúlkony potyok
Förtek és jurtak a pórán,
Gyitván az összes gondacsok,
Orpolt olva a brány.

„Rejtezz fiam, jön Vartarjú,
Szétharap és karmába zár!
Csitcsat madár repdes, lapulj,
Itt a grőz Borzadár!”

Kezében kivont nyeszlő kard,
Hogy vágja a férmes ellent -
Tamfa alatt pihenőt tart,
Gondra választ leljen.

Ezen helyen állt ő lázva,
S jött Vartarjú - tüzes szemek -
Remély erdőből suhanva,
Morgva érkezett meg.

Egy-két, egy-két, ekképpen tép
A nyeszlő kard nyöször-nyasza,
A lét így múl, a fej lehull,
S diadallag vissza.

„Te ölted meg a Vartarjút?
Hadd ölellek vidorc fiam!
Megdicsültél! Juhé, juhú!”
S horcognak boldogan.

Rostan már, a nyúlkony potyok
Förtek és jurtak a pórán,
Gyitván az összes gondacsok,
Orpolt olva a brány.

Lewis Carroll
KIS MADARAK
(Jónai Zs. Balázs fordítása © )

A Kis Madarak ebédelnek
Az ételt óvatosan fújva,
Egy mohás cellába bújva.
Egy pincérrel bújtak oda,
Kinek zoknija egy csoda.
Van egy mesém nektek.

A Kis Madarak megetették,
Kapott igazság-dzsemmel megkent
Mesteri, jól megpirított flekkent.
Gazdagon volt rakva a rostély.
Rémisztő a kísértetkastély,
Ahová utunk vezet.

A Kis Madarak tanítják
A tigrist mosolygásra,
Ártatlan somolygásra.
Nem jó mérgesen hörögve,
Legyen az ajak félkörbe,
Ez a helyes trend.

A Kis Madarak alszanak,
Cölöpök közt fekszenek,
Itt a győztesek vesztenek.
E helyen bármilyen hapsi,
Bármikor dobhat egy hapcit.
Így kezdődik a mese.

A Kis Madarak most írnak
Szakácsoknak hasznos könyvet,
Hagymáért ne ejtsenek könnyet,
Hogy ne rontsák el a pipihúst,
Hogy ne robbantsák a piritóst,
Szépségüket ne vesszék el.

A Kis Madarak játszanak,
A skótdudákat fújják pont ott,
Hol a turisták nyomják a partot.
- Elég! -sírják - inkább fizetek,
Csak innen messze tűzzetek,
S vissza többet ne gyertek! -

A Kis Madarak fürdetnek,
Krokodilt locsolnak habbal.
Mint egy álom, mese habbal!
Boldog álom, de soká nem tart,
Mert a legtöbb kroki koplalt,
S nem figyelheted mindet...

A Kis Madarak zsömlével
Tömködik az urakat,
Hátha a torkukon akad.
Lövöldöztek, és tanítottak,
Szálkát nevelték a tonhalnak.
Ha mulatoznak, ilyenek.

A Kis Madarak elrejtik
A bűnjeleket, szarvasbika
Fedezi őket, a nagyobbika.
Pedig egy madár megverte,
De a gyógyszerét elkeverte,
S mindent elfelejtett.

A Kis Madarak csipegetnek
A hálából kapott aranyból.
Azt látom innen a toronyból,
Hűl az idő, itt az éjjel,
Harangszóra menjünk széjjel,
A mesének úgyis vége.

Eredeti:

Lewis Carroll
LITTLE BIRDS

Little Birds are dining
Warily and well,
Hid in mossy cell:
Hid, I say, by waiters
Gorgeous in their gaiters -
I've a Tale to tell.

Little Birds are feeding
Justices with jam,
Rich in frizzled ham:
Rich, I say, in oysters
Haunting shady cloisters -
That is what I am.

Little Birds are teaching
Tigresses to smile,
Innocent of guile:
Smile, I say, not smirkle -
Mouth a semicircle,
That's the proper style!

Little Birds are sleeping
All among the pins,
Where the loser wins:
Where, I say, he sneezes
When and how he pleases -
So the Tale begins.

Little Birds are writing
Interesting books,
To be read by cooks:
Read, I say, not roasted -
Letterpress, when toasted,
Loses its good looks.

Little Birds are playing
Bagpipes on the shore,
Where the tourists snore:
"Thanks!" they cry. "'Tis thrilling!
Take, oh take this shilling!
Let us have no more!"

Little Birds are bathing
Crocodiles in cream,
Like a happy dream:
Like, but not so lasting
Crocodiles, when fasting,
Are not all they seem!

Little Birds are choking
Baronets with bun,
Taught to fire a gun:
Taught, I say, to splinter
Salmon in the winter -
Merely for the fun.

Little Birds are hiding
Crimes in carpet-bags,
Blessed by happy stags:
Blessed, I say, though beaten -
Since our friends are eaten
When the memory flags.

Little Birds are tasting
Gratitude and gold,
Pale with sudden cold:
Pale, I say, and wrinkled -
When the bells have tinkled,
And the Tale is told.

Lewis Carroll:
AJÁNLÁS
(Dedication)


Egy drága gyermeklánynak,
emlékéül a napsugaras óráknak,
tengerparti sustorgásoknak


Egy kislány, ki fiúsan öltözött,
Ásót forgat, nézd ügyes kezét,
Elfáradt már, térdemre költözött,
Kér egy kedves mesét.

Mit zavartok, ti dühödt szellemek?
Az ártatlanság tiszta dalát
Úgyse értitek, de én s e gyermek
Ismerjük a csodát.

Csivitelj édes, a szívem beteg,
Nem bírom a sok tudós elmét,
Birtokolni vágyom, mi a legszebb,
Kislány szív-szerelmét.

Ábrándok, gonosz vágyak menjetek!
Most munkáról szól éjem, napom.
Ó, emlékek, most ne gyötörjetek!
Ne vesszen az álmom.

(ford.: Jónai Zs. Balázs ©)

Lewis Carroll:
DEDICATION

Inscribed to a Dear Child:
In Memory of Golden Summer Hours
And Whispers of a Summer Sea


Girt with a boyish garb for boyish task,
Eager she wields her spade: yet loves as well
Rest on a friendly knee, intent to ask
The tale he loves to tell.

Rude spirits of the seething outer strife,
Unmeet to read her pure and simple spright,
Deem if you list, such hours a waste of life,
Empty of all delight!

Chat on, sweet Maid, and rescue from annoy
Hearts that by wiser talk are unbeguiled.
Ah, happy he who owns that tenderest joy,
The heart-love of a child!