Jónai Zs. Balázs - versek, fordítások

TÖREDÉKEK A ZÁRT OSZTÁLYRÓL

"Bezárva okos őrültek közé..."
(József Attila)

újra itt lakok
köröttem falak
rácsos ablakok
sok furcsa alak

kettős börtönöm
mélyére zárva
hol nincsen öröm
s mindenki árva

tehát túléltem
mégis a tegnapot
pont ettől féltem
a gyógyszer nem hatott

(egy doboz nem hat
tán jobb lenne hat
ó mikor talál
már rám a halál?)

az élet
mivé lett?

karomban a kanül
nyugodtan, halkan ül
értelme nincs, de ím
befigyel itt egy rím

amíg írom e verset
feledem a keservet

sírok
ordítok
írok
fordítok

pszichopatai anna

én
a skizofrén

hiszen már az oviban
se voltak barátaid
még a videón is látszik
a többiek énekelnek
te meg egyedül kockázol
senki rád nem hederít.

sohase vertek téged laposra
senki sem csúfolt soha
mit keseregsz? térj már észre! -
engem senki nem vett észre.

nem haltál meg
ez a zárt osztály
finoman szólva
is rábasztál

egy szenilis vén
az ujja hegyén
gyűjti a port
már tiszta piszok
s teámba szórja
mit éppen iszok

nincs velem a könyvem
a kedvenc Lewis Carroll
ki szárítja könnyem
és ki lesz, ki átkarol

[SKIZOFRÉN]

egyedül
kételkedem


MEGJEGYZÉS: Ezeket a verseket egy vidéki kórház zárt osztályán írtam, ahol egy pár napot "vendégeskedtem" a múlt héten. Társszerzőm az élet volt.