Jónai Zs. Balázs - versek, fordítások

Egyéb
jonai_zs_balazs•  2011. november 29. 16:51

Nabokov két verse (saját fordítás); Vélemények?

VLADIMIR NABOKOV VERSEI
(ford.: Jónai Zs. Balázs ©)

A LOLITA 25. FEJEZETÉBŐL
(Lolita, Chapter 25.)

Kerestetik: Dolores Haze.
Haja: barna. Ajka: vörösen ég.
Kor: ötezer és pár száz napja él.
Foglalkozás: leendő híresség.

Merre bujdokolsz, Dolores Haze?
Miért bujdokolsz, édes?
(Emléked igéz, nem múlik e vész,
Szólt a seregély, a beszédes.)

Merre bandukolsz, Dolores Haze?
Bűvszőnyeggel hova értél?
Most mi izgat fel, mely trendre mész?
Vajon most hol élsz, hova szöktél?

Ki a te hősöd, Dolores Haze?
Az a kéksapkás sztár, vagy már nem?
Emlékek, mennyi veszély és szeszély,
Bárok, járgányok, kicsi Carmen.

Ó, Dolores, sír a Wurlitzer,
Táncolsz még a bárokban?
(Szakadt póló rajta és farmer,
S én morgok a sarokban.)

Most boldog a Végzet, van pofája,
Viszi a gyermek szeretőjét,
Megdolgozza Mollyt, kihasználja
Mind az Államok zöld mezőjét.

Lökött Lollym! Ki ágyamban hevert,
De nem zárta szemét, ha csókoltam.
Mi is volt a parfüm, Soliel Vert?
És ön Párizsból érkezett, uram?

L'autre soir un air froid d'opéra m'alita;
Son félé -- bien fol est qui s'y fie!
Il neige, le décor s'écroule, Lolita!
Lolita, qu'ai-je fait de ta vie?*

Végem közel, Lolita Haze,
Utálom magam, meghalok.
Szőrös kezem ismét tettre kész,
Mert újra sírdogálsz, hallom.

Biztos úr, biztos úr, ott mennek!
A fényes üzletnél, oda nézz!
Harisnyája fehér, kell a szívemnek,
Az a neve: Dolores Haze.

Biztos úr, biztos úr, ott vannak!
Dolores Haze és a szerető!
Fegyvert elő, mert elrohannak!
Ne hagyják, ez olyan rettentő!

Kerestetik: Dolores Haze.
Álomszürke az ő szeme.
Negyven kiló, viszi a szél.
Százötven centi a termete.

Kocsim csak döcög, Dolores Haze,
A végső kör a legnehezebb,
Rozsda marja testünk, bomlunk szét,
Hittem, a vég ennél sokkal szebb.


*
(Hűvös est volt, beteggé tett az opera,
Repedt hangúnak hinni őrült tett,
Hóesés, a dekor leomlik. Lolita,
Az életed miattam mivé lett?)


Eredeti:
www.ee0r.com/lodolo.html


*****


EGY LEPKE FELFEDEZÉSÉRE
(On Discovering a Butterfly)

Én leltem, a nevét tőlem kapta,
Én vettem a latin fajjegyzékbe,
Én vagyok e rovar keresztapja.
Nem vágyakozok több ismertségre.

Szárnya tárt a tűn (bár alszik mélyen),
Meg van mentve féreg társaitól,
Tartjuk majd eldugott, biztos helyen
Más mintákkal, nem lesz belőle por.

Trónok, zarándok csókolta kövek,
Versek: emlékük tűnő, illanó.
Tied az örökké való élet,
Felcimkézett, aprócska pillangó.


Eredeti:
rinabeana.com/poemoftheday/index.php/category/vladimir-nabokov/

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom