Észt népdalok (saját fordítás)

ÉSZT NÉPDALOK

Dalolj, dalolj, ajkacska, dalolj, dalolj, ajkacska,
Pörögj-forogj, madárkanyelv, pörögj-forogj madárkanyelv.
Lesz még idő, hogy hallgassál, a föld alá tesz a halál.


Laula, laula, suukene, laula, laula, suukene,
lügu, linnu keelekene, lügu, linnu keelekene.
Küll sa saad süs vaida olla, kuisad alla musta mulla.

***

Hogy ismerem fel a lusta csajt,
Hogy látom meg a féleszűt?

Úgy ismerem fel a lusta csajt,
Úgy látom meg a féleszűt:

A lusta csajnak haja hosszú,
Lófarka a restnek hosszú,

A tunyának bő az öve,
Hárpia lábujja kiáll.


Kust mina tunnen tuima neiu,
näen närsaka olevat.

Sest ma tunnen tuima neiu,
näen ma närsaka olevat:

tuimal neiul tukka pikkä,
laisal neiul lakka pikkä,

vedelal on vöö vallali,
val'lul varvad väl'lapoole.

***

Kicsi álom, gyere, gyere, bölcsőben
nyugszik a gyermek,
Porozzad be szempilláját, őrizzed a szeme héját.
Gyere át az ajtórésen, csusszanjál be a kéményen,
Gyere, gyere, hogy altassad, hosszú haját cirógassad.


Tule, tule, unekame, käü lapse kätkü
paale,
kuku lapse kulmu pääle, sihi silmalaua pääle.
Tule, uni, ukseesta, lingulangu reppänestä,
tule, uni, uinutamma, unelakka rammitamma.