joevejko blogja
Drága nagymamámnak.....
Újra és újra járnak a mondatok elmémben, miket mondtál nekem.
- Ugye fogsz még nekünk főzni Székely káposztát?
- Hát Persze! – volt egy józan válasz az üveges szemeid mögül.
Fel és alá járt tekinteted, végül rám néztél, mosolyogtál, nyugodt voltál, olyan őszinte.
A kórház rideg és szomorú, méltatlan így befejezni, orvosoktól várni a sokadik műtétet, hiába.
- Nem megy Norbikám! Kérlek Drága Erikám! – folyamatosan ezt mondogattad, szívhasogatóan.
Oly sok mindent szerettünk volna átélni együtt, annyi szál maradt. Emlékszek a dédunokát emlegetted mindig és a táncot a lagziban, az egyiket sikerült megélnünk együtt .
Fásult tekintetemben az űr egyre mélyül és a terveket is elmossák a könnyek. Szívembe érzem örökre a szeretetet amit tőled kaptam és remélem eljön az a nap, mikor újra foghatom kezed, és mosolyod újra magába zár.
Vissza és vissza gondolok, változtatni már nem tudok, megbecsülni viszont igen, szereteted és megfogadni bölcsességed! ezt tehetem.
Igaz könnyeimben a világ fájdalmának eszenciája, halál és szeretet.
Ez maradt nekünk csupán? emlék?
Én önzőn fogni, simogatni akarlak!, beszélni veled! Legalább a telefont vedd fel kérlek! Akarom, legalább egy mondatot hogy tudd: Most is és Örökké!!
Annyi minden szerettem volna még veled megosztani! Most viszont elég volna csak egy szó: SZERETLEK!
Háború...
Lövészárokban fekszel, gondolataidban rettegés, túlélés vágya vágyakozik, nyílt koporsód betemet és elvérzik az utolsó éjszakád….
Új gondolatok nyomában...
Büszkén tovább menni és ott hagyni kit szeretsz?
Süketeléssel tömött fejed üríteni és új gondolatok nyomába szegülni, volna a jó, zöldellő rét fogságában szeretkezni a szerelemmel…
Megvakul a homályban... (igaz barátság? 2.)
A barátság nem csak a hűséget jelenti, de az áldozatot is, főképp a bizalom álom tára egy mankó a világban, egy közös „tiszta” ügy. A kérdés az hol leljük meg az „igaz” barátot, létezik egyáltalán? Az már biztos hogy a félelem és féltékenység rontásában elképzelhetetlen, sőt sértő és beteges néha, érthetetlen számomra.
„Ez nem jött össze!” címen és távozzak e gondolatok tüzéből? Megannyiszor volt hiába erőfeszítéseim, talán ez a társadalom van tele mocsokkal.
Az is lehet hogy csupán nem a megfelelő embert választottam, mint egy rossz házasság. Még ha néha hajlik is a közös jobbért, a megvalósítást a jó meleg kuckó helyettesíti, már nem veszi fel a telefont, igaz valóját nem fedi fel.
Félelme a magány, de még is azt választja, elnyomott, feledett emlékeket kerget a szobába, megalkuszik az ördöggel, nem bánja már az alárendelt szerepet, félelem és reszketés járja át tudatát, és megvakul a homályban.
Ki nem mondott mondatok...
Szemekben könnyként remegek
Nővérke: Add a segítő kezeket!
Kapaszkodok, mert Szeretek,
Felállni tudni, Menni Veletek!
Terhes vagyok már e Világnak?
Hisz neveltem gyermeket Virágnak.
Mennyből majd angyalok hívnak,
Virágaim nélkülem nyílnak, sírnak…
Igen! Kéz a kézben, kirándulni tova
Ibolyalángban büszkén járva,
A teljes gyógyulásra vágyva
Győzedelmeskedni! Újra, újra állva!
2011 Április 1. ifj. Molnár József