joevejko blogja

joevejko•  2011. május 19. 12:35

Drága nagymamámnak.....

Újra és újra járnak a mondatok elmémben, miket mondtál nekem.

-          Ugye fogsz még nekünk főzni Székely káposztát?

-          Hát Persze! – volt egy józan válasz az üveges szemeid mögül.

Fel és alá járt tekinteted, végül rám néztél, mosolyogtál, nyugodt voltál, olyan őszinte.

A kórház rideg és szomorú, méltatlan így befejezni, orvosoktól várni a sokadik műtétet, hiába.

-          Nem megy Norbikám!  Kérlek Drága Erikám! – folyamatosan ezt mondogattad, szívhasogatóan.

Oly sok mindent szerettünk volna átélni együtt, annyi szál maradt. Emlékszek a dédunokát emlegetted mindig és a táncot a lagziban, az egyiket sikerült megélnünk együtt .

Fásult tekintetemben az űr egyre mélyül és a terveket is elmossák a könnyek. Szívembe érzem örökre a szeretetet amit tőled kaptam és remélem eljön az a nap, mikor újra foghatom kezed, és mosolyod újra magába zár.

 Vissza és vissza gondolok, változtatni már nem tudok, megbecsülni viszont igen, szereteted és megfogadni bölcsességed! ezt tehetem.

Igaz könnyeimben a világ fájdalmának eszenciája, halál és szeretet.

Ez maradt nekünk csupán? emlék?

Én önzőn fogni, simogatni akarlak!, beszélni veled! Legalább a telefont vedd fel kérlek! Akarom, legalább egy mondatot hogy tudd: Most is és Örökké!!

Annyi minden szerettem volna még veled megosztani! Most viszont elég volna csak egy szó:                                                                                                                                                                                                         SZERETLEK!

joevejko•  2011. április 1. 12:08

Háború...


Lövészárokban fekszel, gondolataidban rettegés, túlélés vágya vágyakozik, nyílt koporsód betemet és elvérzik az utolsó éjszakád….

joevejko•  2011. április 1. 12:06

Új gondolatok nyomában...

Büszkén tovább menni és ott hagyni kit szeretsz?

Süketeléssel tömött fejed üríteni és új gondolatok nyomába szegülni, volna a jó, zöldellő rét fogságában szeretkezni a szerelemmel…

joevejko•  2011. április 1. 12:04

Megvakul a homályban... (igaz barátság? 2.)

 A barátság nem csak a hűséget jelenti, de az áldozatot is, főképp a bizalom álom tára egy mankó a világban, egy közös „tiszta”  ügy. A kérdés az hol leljük meg az „igaz” barátot, létezik egyáltalán? Az már biztos hogy a félelem és féltékenység rontásában elképzelhetetlen, sőt sértő és beteges néha, érthetetlen számomra.

„Ez nem jött össze!”  címen és távozzak e gondolatok tüzéből? Megannyiszor volt hiába erőfeszítéseim, talán ez a társadalom van tele mocsokkal.

Az is lehet hogy csupán nem a megfelelő embert választottam, mint egy rossz házasság. Még ha néha hajlik is a közös jobbért, a megvalósítást a jó meleg kuckó helyettesíti, már nem veszi fel a telefont, igaz valóját nem fedi fel.

 Félelme a magány, de még is azt választja, elnyomott, feledett emlékeket kerget a szobába, megalkuszik az ördöggel, nem bánja már az alárendelt szerepet, félelem és reszketés  járja át tudatát, és megvakul a homályban.

 

joevejko•  2011. április 1. 11:04

Ki nem mondott mondatok...

 

Szemekben könnyként remegek

Nővérke: Add a segítő kezeket!

Kapaszkodok, mert Szeretek,

Felállni tudni, Menni Veletek!

 

Terhes vagyok már e Világnak?

Hisz neveltem gyermeket Virágnak.

Mennyből majd angyalok hívnak,

Virágaim nélkülem nyílnak, sírnak…

 

Igen! Kéz a kézben, kirándulni tova

Ibolyalángban büszkén járva,

A teljes gyógyulásra vágyva

Győzedelmeskedni! Újra, újra állva!

 

 

2011 Április 1.                 ifj. Molnár József