joepapes blogja

joepapes•  2011. április 15. 21:13

Húsvéti locsolóvers

Kiskakaska kukorékolt, nyuszi nagyot ugrott.
Kimerült az eleme, pedig duracell volt.
Kicserélem az elemet meglocsollak Téged.
Nagyon gyorsan add csak ide, amit eddig még nem!

joepapes•  2011. január 24. 16:50

Kisjóska, Naca néni és a mankusok

Volt egy kis falu a Dunántúlon, Saváriától nem messze, amely helység lakóit napsütötte barna színük miatt pörkölteknek is szokták nevezni és az őseik besenyő leszármazottak voltak. Ebben a falucskában nevelkedett Kisjóska testvéreivel, szüleivel, nagyszüleivel. Mindennapos látogatójuk volt Naca néni a szomszédból. Beszaladt, ha csak annyi időre is, hogy megkérdezze hány óra, de utána legtöbbször fertály óráig mesélt, pletykálkodott. Kisjóska nagyon szerette Naca nénit, mert mindig kapott valami apróságot a kötényéből: gyümölcsöt, cukrot, süteményt. Hálából ezért Kisjóska, minden alkalommal pontosan leolvasta neki az időt a faliórán, pedig jóformán tízig is alig tudott számolni. A Naca néni pedig sűrűn jött akár a helyi járat. Csak azt nem szerette Kisjóska, ha dorgálva így szólt hozzá: - Fiam jó gyerek legyél, ne veszekedj, ne rosszalkodjatok, mert elvisz benneteket a mankus! - Már, már annyiszor hallotta ezt az intelmet, kezdte úgy vélni talán nincs is mankus.

Egyszer csak megtörtént a baj, az első komoly eset. A házuk előtti tóparton túl volt egy szederfa ültetvény, amit az Ingó bácsi telepített a selyemhernyóinak, amik az eperfa levelétől szép nagyra nőttek és bebábozódtak. A selyemgubóról, olyan hosszú, vékony selyemfonalat lehetett legombolyítani, mint ide hat-hét. Ingó bácsi megengedte, - mivel neki csak a levelek kellettek a fákról - hogy mindenki annyi szedret ehet, amennyit csak akar. Kisjóska is ott kóstolgatta a finom fehér, fekete, pirnyangós és hamvas szedret, amikor egy gyermeki csínytevés következtében egy felülről pottyanó kő üstökön kólintotta. Szivárgott a vér a fejéből, sírva fakadt, nem tudta mitévő legyen. Szerencséjére épp ott volt Naca néni, aki szedret szedett a vejlingjébe pálinkafőzés céljából. - Ne sírj Kisjóska, katonadolog, ebcsont beforr! - ezekkel a szavakkal vigasztalta. Hazavitte, a sebét kimosta, fertőtlenítette, majd bekötötte és végül egy keszkenőt kötött a fejére, amitől úgy nézett ki, mint egy kis manó. Kapott a jótevőjétől egy köcsög szedret, aki ezek után hazavezette, majd a következő intelemmel látta el. - Nagyon vigyázz Kisjóska, mert akinek háromszor törik be a feje, az meg fog halni, azt elviszik a mankusok! - Kisjóska megfogadta, hogy nagyon fog vigyázni, Őt pedig azért sem fogják elvinni a mankusok. Teltek-múltak a hónapok, Kisjóska napjában többször leolvasta a falióráról a pontos időt Naca néninek, míg el nem érkezett a hideg, csúszós, havas tél. Kisjóska sokat szánkózott és csúszkált a házuk előtti befagyott tavon. Mindig nagyon vigyázott, de egyszer megfeledkezett az intelemről, zsebre vágott kézzel lépett rá a síkos jégre, és hoppá! Megcsúszott, megbillent hátrafelé majd előre, úgy elvágódott, mint a sószsák. Egyenesen neki fejjel egy jégböceknek, amitől másodszorra tört be a feje. Ha hiszitek, ha nem Naca néni pont arra tett egy kört, mint az órán a mutató. Pontos volt, mint egy védőangyal és önzetlenül segített a bajba jutotton. Bevitte Kisjóskát a portájára, a konyhában vizet öntött a lavórba, egy kis meleg vizet is öntött hozzá a sparhelten levő fazékból és kimosta a sebét, fertőtlenítette, majd bekötötte, végül körbecsavarta a fejét egy nyaksállal. Így éppen úgy nézett ki, mint egy török basa. Kisjóska érezte, hogy mi fog következni, meg is kapta Naca nénitől a figyelmeztetést. - Fiam most már másodszor tört be a fejed, ha még egyszer előfordul, akkor jönnek a mankusok, oszt elvisznek. - Kisjóska nagyon megijedt, gatyájában volt a félsz, hitte is meg nem is, hogy ez megtörténhet. Belázasodott, egy hétig nyomta az ágyat, s végül úgy érezte, tud magára vigyázni és őt aztán nem fogják elvinni a mankusok. Telt-múlt az idő, többször is megette a tél a havat, párszor elküldte a tavasz a nyarat mígnem Kisjóska egy szép őszi napon, kisbiciklit kapott születésnapjára a szüleitől. Ők megtanították kerékpározni és mikor már jól ment a kerekezés, egészen elmerészkedett a hátsó udvarba, ahol a tyúkok és a baromfik éktelen rikácsolással biztatták szebb és kacifántosabb manőverek végrehajtására. Kisjóska boldog volt, hogy mindenki tisztelegve állt félre az útjából, megadva neki az elsőbbséget. Már olyan jól ment neki a kerekezés meg is feledkezett az intelemről. Kiszemelte magának édesapja férfi kerékpárját, ami a hidas mellé volt támasztva. Óvatosan arrébb tolta a bal lábával rálépett a pedálra, meglökte magát, majd a jobb lábát átdugta a váz alatt és elkezdte tekerni a járgányt. Repesett a lelke a boldogságtól, madarat lehetett volna vele fogatni. Egyenesen kihajtott az utcára, hogy mindenki lássa, ugyanúgy tud kerékpározni, mint a felnőttek. Most volt az a pillanat mikor egyáltalán nem gondolt az intelemre és a mankusok sem érdekelték. El-vissza kerekezett a járdán. A tópartról a békák brekegése kísérte mindaddig, míg meg nem történt a tragédia. A Naca néni kapuja nyitva volt és kirohant rajta a rakoncátlan süldő koca, nem adták meg egymásnak az elsőbbséget és összeütköztek. A koca elszaladt, a szaltózó biciklit Naca néni gyönge madár csontja fogta fel, míg Kisjóska buksiját a kapufélfa kezelte le olyannyira, hogy kicsikét ismét betörött a feje. A Kisjóskánál csak Naca néni ijedt meg jobban, tán még a szél is megütötte, mert nem akarta többé látni a napot. Kisjóska jajgatott: - Jaj, végem van, most jönnek értem a mankusok! - Csak a szülei vigasztaló szavára nyugodott meg. A koccanást pedig megúszta egy kis horzsolással és zúzódással a fején. - Katonadolog, ebcsont beforr, mankusok pedig nincsenek- így vigasztalták. Egy-két nap után Kisjóska teljesen megnyugodott, ugyanúgy játszott a többi gyerekkel, mint szokott, de hiányolta Naca nénit, hogy nem jön, pedig ő nagyon le szerette volna olvasni neki a pontos időt. Háromszor nyugodott le a nap és mikor harmadszor felkelt, azt már a Naca néni nem láthatta, mert meghalt. Kisjóska nagyon sajnálta, mondta is, hogy: - a Naca néni nem is volt rossz és gonosz, akkor miért hagyott itt bennünk? Csak nem a mankusok vitték el? - Nem, nem! - Mondták a szülei. Naca nénit a jó Isten szólította magához a mennyországba, ahol az örök világosság fényeskedik neki és ott a pontos időt sem kell tudakolni, mert nem késik le semmiről, és ha eljön az idő, Ő is feltámad majd, mint minden hívő lélek.

Naca nénitől örökölt még utoljára Kisjóska egy zenélő szentképet, aminek óra volt a közepén. Mikor felhúzta a szerkezetet az nagyon szépen muzsikált, az óra pedig mutatta a pontos időt. Mikor ránézett eszébe juttatta Naca nénit, hogy milyen jó asszony volt, akit nem a mankusok vittek el, hanem Ő vitte magával őket a másvilágra. Azzal már senki sem ijesztgeti manapság a rossz gyerekeket. A jó gyerekeket pedig, mint a Kisjóska, nem is kell ilyesmivel rezzegetni.

joepapes•  2010. október 3. 21:47

SAVÁRIA DAL

Kétezer éves már ez a város,

Kétezer éve Pannóniában.

Pár ezer év, nem nagy idő,

Pár ezer év, miénk a jövő.

Kinyílik itt minden virág, szebb lesz jobb lesz itt a világ.

Csodásan szép haza vár! Igen ám, de mi jöhet még ezután?!

Savária mindig él!

Mindig él majd e hazán!


 

Savária, a légiósok városa, évezredek óta virágzik e hely.

Savária, római kolónia, az Alpokaljánál virul Szombathely.

Szombathely, egyetemi városunk e hely, nem csak kiemelt ókori lelet.

Szombathely a Nyugat királynője, a szebb jövő hírnöke.

 

Sétálni itt érdemes, a Perint, Gyöngyös elvezet.

Csodáld a Főteret, szorítsd a kezem!

Boldogok csak itt leszünk, a menyországba érkezünk.

Isteni ez a hely: ez itt Szombathely.

 

Szombathely a Nyugat királynője, a zenei élet hercege.

Az építészet gyöngyszeme, a kultúra, a tudás szigete.

A helyet pompás zene zengi be, hol megérint az Ízisz szelleme.

Szombathely a Nyugat királynője, a szebb jövő hírnöke.

 

A Borostyánkő úton integet a táj, a Claudius Szálloda

És a Pannónia Ház, várja a túristák hadát.

Lesz itt Lamantin Jazz fesztivál és mielőtt véget ér a nyár,

A Történelmi Témaparkból indul a Karnevál.

 

Savária a légiósok városa, évezredek óta virágzik e hely.

Savária, római kolónia, a vén Európára nyílik Szombathely.

Szombathely a Nyugat királynője, a szebb jövő hírnöke.

Szombathely a Nyugat királynője, a zenei élet hercege.

 

A Nyugat Rabja című filmem betétdala

joepapes•  2010. július 29. 22:54

Tövismadár

Szamártövisre szállt a tövismadár,
nyár végén a tüske nem böki már.
Tövis végin szerenádot fütyörész,
szerelmes csőrével csókot csücsörész.

Mikor rálel egy csipkebokor fára,
érzi sokkal szebben szól a nótája.
Még szebb dallamokat ad ki magából,
így vidítja fel magát a magányból.

A legszúrósabb bokrot keresi fel,
bökheti a tüske, a nótája szebb.
Fürdik szúrós tüskéken, élvezi,
boldog míg lelkét ki nem leheli.

Az életében csak egyszer énekel
kevésen hallják, mikor e perc jön el.
Csendülő dallama az egekig száll,
míg élünk nem feledünk; Tövismadár!

joepapes•  2010. július 29. 22:44

A bátor ember is megijedhet egyszer

Nagyon szeretünk a Plázában lévő CBA áruházban vásárolni, mert ott helyben sütik a kenyeret és a péksüteményt. Az ökörszem, a turóstáska, a mákos és diós búrkifli csakúgy kínáltatja magát:- gyere, vegyél és egyél meg! Éppen ezért sűrűn látogatjuk ezt az üzletet, de mivel a páromnak a hosszabb gyaloglás nehézséget okoz, rendszerint a mélygarázsban, közel a liftnél parkolunk. Megnyomva a gombot egy szint megtétele után máris csodálhatjuk a felhozatalt, pakolhatjuk a bevásárló kullót szakadatlan, kényünk kedvünk szerint.

A fiam soha nem használta a liftet, megszokott állni a kinti parkolóban és vígan elgaloppozott a főbejáratig. Az ünnepek után mikor síkosabbra fordult az időjárás egyszer kivételt tett, de ez örök emlék lett számára. Még nekem is. ha rágondolok elmesélése után a rettenetes történetre, ami után rendszerint hahotázni van kedvem. Mindennek az új cipője volt az oka, amit a Jézuskától kapott ajándékba.
Az új cipőjére való hivatkozással, hogy csúszhat a talpa, az alagsori parkolóban állt meg és minden további nélkül felment lifttel bevásárolni. Visszafelé indulva érte a meglepetés, mikor megnyomta a hívógombot nagy kerrenéssel megérkezett a járat és kinyílt az ajtó, majd abban a pillanatban becsukódott. Újra nyílódás közben a fiam beugrott, ezzel is megzavarva a gép agyát, nehogy már az új cipőjét becsípje a lengő ajtó. Utána már minden szépen működött, az első nyomásra megindult a lift nyekeregve, majd hirtelen megállt, mint az oktató kocsi. A nyílódó ajtóban egy nagy darab ember jelent meg, olyan hentes típus. Csakhogy elértem!- mondta öntelt vigyorral amint lépett be a liftbe. Legalább maga sem fél, mert nem lesz egyedül.- ezt még hozzá fűzte. Mire a fiam figyelmeztette volna, a bátor ember fürgén pattant is befelé, lépett egy hatalmasat, még mindig lépett, de csak nem akart padlót fogni. Egészen előrehajolt, szinte olyan pózt vett fel, mint a rövidtávfutók a startpisztoly dörrenése előtt és ekkor bedobta a perecet. Azt a szituációt kell elképzelni, mikor betlehemezéskor az öreg pásztor behömbölödik a tiszta szobába, csak épp azt nem mondta, hogy "akkorát zikkentem, zökkentem a kendtek házába" . Ehelyett amilyen nagy a lift belseje azt kitöltötte, elterült, mint furulyaszó a Kisalföldön, majd a nagy melák ember kábán nézett fölfelé, mint a kismadár amelyik kiesik a fészekből. Míg az új utas tápászkodott felfelé, addig a fiam megnyomta a gombot, de a lift többszöri parancsra sem engedelmeskedett, egyszerűen nem volt hajlandó becsukni az ajtaját. Ott állt némán a padlószinttől félméternyire megállva tanácstalanul. A nagydarab bátor ember most már nem vette mókásra a figurát, bepánikolva odaugrott a kezelőpanelhoz és nyomkodta a gombokat, már erővel kalapálta őket, de a gombok tartották magukat, a lift pedig kivárt, meg sem nyekkent. A bátor ember feltalálta magát, ennek fele sem tréfa fiatalember, meneküljünk a lépcsőn. Magasugrókat meghazudtolva, hasmánt kidobta magát a terrakottára. A fiam nagy lelki nyugalommal utána ugrott, hátha segítségre szorul, de nem mert félelem érzete leküzdötte bátortalanságát. Még egyszer mondta, hogy meneküljünk, mert azt a rizikót nem vállalhatja, hogy lift rongálás címén meghurcolják.
A fiam jelenleg munkanélküli, holnap van beidézve egy nagy multú céghez felvételi beszélgetésre. Én az öreg tapasztalt róka elláttam a legfontosabb intelmekkel. Először is legyen bátor, ne használja a liftet semmi körülmények között. Az új cipőjére még csak véletlenül se vessen szemet, jelenjen meg egy régi bejáratott lábbeliben, nehogy elcsússzon a felvételi teszten.