joco57 blogja

Jöttél, szívembe költöztél,
Minden helyet betöltöttél,
Ahogy jönnek majd a napok,
Szomorú és víg dallamok,
Úgy lesz életünk egy egész,
A szív a szívbe belevész.

A fényben úszó képzelet,
Amely átjárta éjjeled,
Gyönyörködhet önmagában,
Nyitott jövő ablakában,
Ha holnapig nálam maradsz,
Tudd, hogy örökre itt ragadsz.

Nyári éjben

Nyári éjben,
Csillagfényben,
Gyönyörködni,
Megfürödni,
 
De jó lenne,
Felröppenve,
Szelek szárnyán,
Felhők ágyán,
 
Mély álomban,
Rabságodban,
Megpihenni,
Csak úgy lenni,

Néhány pillanat

Megmaradtam egy régvolt ölelésben,

Tavaszi napsugár áldott fényében,

Tanúm csak az ellopott idő maradt,

S a mosoly, mely édes ajkadról fakadt.

Hangod már a szelek szárnyán lovagol,

Kezed a vad felhők vállába karol,

Elnyel a végtelen, sötét éjszaka,

Te leszel az ég megfagyott csillaga.

Ennyi volt, egy harang sem kondul értünk,

Néhány pillanat, mit egymásnak éltünk,

Utunk belepi a mindenség pora.

Emléked, ha néha visszavándorol,

Régvolt öleléssel újra átkarol,

Az idősíkok között barangolunk.

apránként éltem
kicsiket léptem
őriztem vértem
maradjak épen
 
álmatlan éjek
hallgatag lélek
homályos képek
nincsenek tények
 
apránként halok
visznek angyalok
mindent itt hagyok
beléd olvadok