jekyll-fan egyéb versei

Lehet, hogy néha nem úgy tűnik,
de Melletted minden problémám megszűnik.
Te vagy az, aki mindig képes megnyugtatni engem,
aki minden esetben a legjobbat látja bennem,
az, akit sohasem szeretnék elveszíteni,
és az, akit életem végéig fogok szeretni.
Hidd el, minden igaz abból, amit leírtam e lapra,
igyekszem mindent megtenni, hogy magam mellett tartsalak!

(2013. jún. 8.)

Kérlek, mondd nekem, hogy megbolondultam!
Lett egy hülye érzésem és magamba fordultam!
Nem értem, miért, hisz semmi okom rá, hogy féljek,
mégis sírok, csak mert nem akarlak elveszíteni Téged.
Miért jött elő ez a rossz érzésem? Mit tegyek ellene?
Nem szeretnék sírni, de azért mégis Te vagy az életem!
Kérlek, hülyézz le, ölelj meg, mondd, hogy minden rendben!
Csak mondd, hogy szeretsz, mert én is nagyon szeretlek!

(2013. máj. 20. - lett egy rossz érzésem, és elkezdtem sírni, mert megijedtem attól, hogy elveszítem Őt, pedig semmi okom arra, hogy féljek...)

Egy nagy tóban vagyok. A víz alatt lélegzek.
Körülöttem halak úsznak. Narancssárgák. Tetszenek.
Fent éppen naplemente van. Istenem, mennyire szép!
Hirtelen süllyedni kezdek. Boldogságom gyorsan elvész.
Félek, ki akarok innen jutni! De hiába próbálkozok, nem megy.
Segítsen nekem valaki, könyörgöm! Ám süllyedek tovább, nem menekülhetek.
Talajt érzek a talpam alatt - leértem a tó fenekére.
Koromsötét van. Egyre jobban félek.
Egyszer csak meglátok egy fénysugarat - hurrá, talán van még remény!
De a fénysugár távolodni kezd... Mégis itt maradok, én, szegény...
Már kezdenék teljesen elszomorodni, ám észreveszem: valaki úszik felém.
Először nem tudom, ki az, aztán rájövök: a számomra legfontosabb személy!
Boldogsággal telik meg szívem, ahogy meglátom Őt. Ez az, eljött értem, hogy megmentsen!
Megfogom a kezét, elindulunk föl, aztán Ő eltűnik. Én a tóból kikecmergek.
A parton vagyok, már besötétedett, ám a sötéttől ezúttal nem félek.
Megnyugszom, hiszen már kint vagyok, örülök, igazán élek.
Meglátom Őt a földön ülve, arcát kezébe temeti. Sír, valamiért szomorú.
Ő nem lát engem. Nagyon sajnálom Őt. Fáj Őt így látni, engem is elfog a ború.
Észre veszi, hogy mellette állok, Ő is feláll, letörli könnyeit, és már nevet.
Boldog, mert itt vagyok, én is emgkönnyebbülök. Közelebb jön hozzám, emgfogja kezemet.
Ó, én édes istenem, mennyire vidám vagyok! Madarat lehetne fogatni velem!
Nagyon örülök annak, hogy már ketten vagyunk. Kézen fogva sétálunk hazafele.

(2013. máj. 15. - dráma órán a Sztanyiszlavszkij-módszerről tanultunk, aztán Sztanyiszlavszkij-féle gyakorlatokat végeztünk, így történt az, hogy én ezt a verset átéltem - teljesen olyan, mintha tényleg megtörtént volna)

Ülök a szobámban, kint már besötétedett,
kivételes nap van ma, hisz azt érzem, minden rendben.
Nincs már semmi, ami engem elszomoríthat,
boldog vagyok, mert végre van, kivel élhetek vígan.
Nyugodt vagyok, most már nincsen semmi baj,
bár, hogyha lenne is, van, aki megvigasztal,
így öröm van szívemben, mitől repesek,
felhőtlen öröm, nyugalmat hozó szerelem.

Csak ülök a szobámban, sötét az este,
megtaláltam azt, amit egész életemben kerestem.
Megtaláltam, végre boldog vagyok,
veled álmodva mosolyogva alszom.

(2013. ápr. 28.)

Nem hittem, hogy valaha is újra tudok szeretni,
hogy valaki hatására önfeledten tudok nevetni,
úgy gondoltam, nem számítok senkinek,
nem akartam élni, hiszen egyedül minek?
Nem bíztam már benne, hogy minden jó lesz egyszer,
hogy megtalálom azt, akit szeretek, és ő is szeret engem.
De aztán jöttél Te, és végre tudok hinni magamban -
boldog vagyok, hogy Téged megtaláltalak.

(2013. ápr. 20.)