jekyll-fan egyéb versei

Közel a perc, mikor felnövök,
hivatalosan is felnőtt leszek,
bár szívesen maradnék kicsi,
elvárják tőlem, hogy felnőtt legyek.

Felnőtt legyek, mondják a nagy okosok,
ám nem magyarázzák el, hogy ez mit jelent,
nem tudatják velem, mire gondolnak,
hogy hogyan viselkedjek és miket tegyek.

Van, aki pedig úgy kezel még mindig,
mintha egy nagyon kicsi óvodás lennék,
nem értem: hogy melyiknek feleljek meg,
efelől én hogyan is dönthetnék?

(2013. okt. 3.)

Messze, mikor még kisgyermekként
ártatlanul éltem én,
régen volt, sok minden változott
azóta, ámde nem én.

Igaz, hogy sokkal nagyobb lettem,
lassan felcseperedtem,
kicsiny lelkem mit sem változott,
ő valahol még gyerek.

És tán örökké az is marad,
törekszem, hogy megtartsam,
mert bár az ember felnő,
jó, ha lélekben gyerek marad.

(2013. okt. 3.)

Nem szeretem, ha szomorkodsz,
mert akkor én is szomorú leszek,
nem szeretem, ha nem tehetek semmit,
hogy jobb kedved legyen...

(2013. jan. 19.)

Egy évvel ezelőtt mindenem megvolt - és most nincs semmim...
Egyáltalán nem értem, hogy ez miért lett így...
Egy év alatt sikerült kétszer is elvesztenem Szerelmemet...
És tudom, hogy ebben az évben Őt soha vissza nem szerezhetem...
Rossz belegondolni, hogy egy év alatt mennyi mindent megjártam,
sokszor a mennyben, de még többször a pokolban szálltam...
Mindent, miről valaha is álmodtam, megszereztem,
de nem volt szerencsém - mindent gyorsan el is vesztettem...
Még egy ilyen évet én biztosan el nem viselek...
Remélem, az elkövetkezendő sokkal szerencsésebb lesz...

(2013. jan. 1. - ahogy elkezdődött az év, éjfél után alig pár perccel én már verset írtam...)

Csend van...
Kint is, bent is...
És sötét...
Nem történik semmi...
Unatkozom...
Nincsen jókedvem...
Egyedül vagyok...
Ezt a napot nem így terveztem...
Nem jó ez így...
Találkozni kéne valakivel...
De mégis kivel?
Arra sajnos ötletem sincsen...

(2012. nov. 21.)