jekyll-fan egyéb versei

A sütőben ott sül már
az idei ünnepi kalács,
ez az előkészület
olyan, mint egy hatalmas varázs.

A karácsonyfám már megvan,
de még lóg rajta pár toboz,
még nem foglalkoztam vele,
de már itt a díszes doboz.

Már van ünnepi kopogtatóm,
az ajtón van már a koszorú.
Csak pár óra és karácsony van!
Így senki sem lehet szomorú.

A természet is készülődik,
már elkezdődött a hóhullás,
hogyha elkezdünk ünnepelni,
betér majd hozzánk a megnyugvás.

A kalács végre kész van,
így már a sütőben a mézes,
sokat sütök idén, mert
szeretetek mindent, mi édes.

Rengeteg dolgom van még,
egyenlőre por áll a díszeken,
fel kell öltöztetnem fázós fámat,
mert szegény még meztelen.

(2013. dec. 7.)

A gyertyaláng félhomályában
ücsörgök itt bent, a konyhában,
most jöttem be kintről, melegszem,
forralt bor rotyog a tűzhelyen,
melyben van fahéj, a kedvencem,
és mazsola is, mert szeretem.

Ahogy az ablakon kinézek,
látom a gyönyörű fényeket,
és fenyőillatot érezek:
cipőmhöz tapadt tűlevelek.
Jön a család, főzöm a kávét,
együtt leszünk, ez az ajándék.

(2013. dec. 7.)

Bár még nem vagyok túl földi életem velején,
sőt mi több, nem tartok még sehol, csak az elején,
néha-néha lopva el-elképzelem,
hogy angyalként életem a felhőkön tengetem.

Puha felhőkön, melyeket nem rondít karcolás,
nincs rajta csúnya, csak kizárólag szép tollvonás.
Időnként felszáll oda képzeletem,
halad egy kicsit, majd visszatér földi létemhez.

A falu szélén
volt egy csapoló,
hol elég gyakran
járt a Tanító.

Egyedül élt, gondolta,
ő így teljesen szabad,
nem érdekelte az, hogy
talán mindig így marad.

Tudta, hogyha meleg van,
maradjon az árnyékon,
hiszen a Tanítónak
a napsütés kártékony.

Szeretett sétálni télen,
sokat mászkálni a fagyon.
Halála után nem maradt
Őutána semmi vagyon.