jekyll-fan egyéb versei

A sütőben ott sül már
az idei ünnepi kalács,
ez az előkészület
olyan, mint egy hatalmas varázs.

A karácsonyfám már megvan,
de még lóg rajta pár toboz,
még nem foglalkoztam vele,
de már itt a díszes doboz.

Már van ünnepi kopogtatóm,
az ajtón van már a koszorú.
Csak pár óra és karácsony van!
Így senki sem lehet szomorú.

A természet is készülődik,
már elkezdődött a hóhullás,
hogyha elkezdünk ünnepelni,
betér majd hozzánk a megnyugvás.

A kalács végre kész van,
így már a sütőben a mézes,
sokat sütök idén, mert
szeretetek mindent, mi édes.

Rengeteg dolgom van még,
egyenlőre por áll a díszeken,
fel kell öltöztetnem fázós fámat,
mert szegény még meztelen.

(2013. dec. 7.)

A gyertyaláng félhomályában
ücsörgök itt bent, a konyhában,
most jöttem be kintről, melegszem,
forralt bor rotyog a tűzhelyen,
melyben van fahéj, a kedvencem,
és mazsola is, mert szeretem.

Ahogy az ablakon kinézek,
látom a gyönyörű fényeket,
és fenyőillatot érezek:
cipőmhöz tapadt tűlevelek.
Jön a család, főzöm a kávét,
együtt leszünk, ez az ajándék.

(2013. dec. 7.)

Közel a perc, mikor felnövök,
hivatalosan is felnőtt leszek,
bár szívesen maradnék kicsi,
elvárják tőlem, hogy felnőtt legyek.

Felnőtt legyek, mondják a nagy okosok,
ám nem magyarázzák el, hogy ez mit jelent,
nem tudatják velem, mire gondolnak,
hogy hogyan viselkedjek és miket tegyek.

Van, aki pedig úgy kezel még mindig,
mintha egy nagyon kicsi óvodás lennék,
nem értem: hogy melyiknek feleljek meg,
efelől én hogyan is dönthetnék?

(2013. okt. 3.)

Messze, mikor még kisgyermekként
ártatlanul éltem én,
régen volt, sok minden változott
azóta, ámde nem én.

Igaz, hogy sokkal nagyobb lettem,
lassan felcseperedtem,
kicsiny lelkem mit sem változott,
ő valahol még gyerek.

És tán örökké az is marad,
törekszem, hogy megtartsam,
mert bár az ember felnő,
jó, ha lélekben gyerek marad.

(2013. okt. 3.)

Ha fázol, szorosan megölellek,
ölelésemmel átmelengetlek.
Ha szomjas vagy, megitatlak,
ha el kell válnunk, siratlak.
Mikor messze vagy tőlem, hiányzol,
minden, mi történik, hozzád láncol.
Nem teszek én semmi különöset,
hanem egyszerűen csak szeretlek.