Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Még napok
IPSteve 2014. március 16. 11:07
...most kicsit magamban vagyok, én és a lélek. Ha létezik ilyen. Huszon éve a legjobb barátom most utolsó napjaihoz nyitja fel szemét, példás beletörődést tanúsítva sorsáról. Már nem neki fáj a hajnal, hisz a morfium csillapítja, talán emberi indulatait is. Félek bemenni hozzá az elfekvő kórházba, hisz a csont-bőr, sírásra késztető látvány az én erős , férfi lelkem is megtöri. Sokszor a korai ébredés visszahozza az elszállt évek kedves együtt töltött perceit, az ízig-vérig küzdelmes , néha zsörtölődésbe vezető kanaszta csaták, az ízes tréfák bolondozásba fulladt képeit. A sütemények, házi receptjének megvalósult költeményei az édes emlékek édességei.
Ő már a célegyenesben van, nekem még küzdenem kell, hogy odaérhessek. Ilyenkor értem meg, hogy az ember harcol a holnapért s mikor eléri, már nem övé....kozmazsu2014. április 13. 15:21
Szívszorító! tudom milen érzés, átéltem már, de még nem hevertem ki igazán! Csak szerető ölelésem küldhetem, vele erőt! Zsuzsa
IPSteve2014. március 19. 06:52
@Tercsike: Köszönöm szépen a kedves átérzésed!
Tercsike2014. március 19. 06:46
Nagyon sajnálom és mélyen átérzem a hozzátartozók érzését. A szőrnyű csak az, emberek vagyunk és gyarlóak, gyorsan elfelejtjük az itt átélt események kapcsán bennünk felmerült lét fontosságát! Megy a "taposómalom" tovább!!! Sok erőt kívánok az itt maradóknak!
IPSteve2014. március 17. 14:58
@JudyNG: igen....szerintem akik itt maradunk sem viseljük könnyebben.. @Sea: köszönöm Sea, bevallom jól esett a lelki megnyílvánulás
Törölt tag2014. március 16. 13:15
Törölt hozzászólás.
JudyNG2014. március 16. 12:03
Szívszorító, fájdalmas percek ezek, mikor tehetetlenül nézzük, hogy egy kedves barát, vagy családtag készül elköszönni a földi léttől. Neki már csak fájdalommentes távozást, Neked sok erőt kívánnok. Jutka