Még napok

IPSteve•  2014. március 16. 11:07

...most kicsit magamban vagyok, én és a lélek. Ha létezik ilyen. Huszon éve a legjobb barátom most utolsó napjaihoz nyitja fel szemét, példás beletörődést tanúsítva sorsáról. Már nem neki fáj a hajnal, hisz a morfium csillapítja, talán emberi indulatait is. Félek bemenni hozzá az elfekvő kórházba, hisz a csont-bőr, sírásra késztető látvány az én erős  , férfi lelkem is megtöri. Sokszor a korai ébredés visszahozza az  elszállt évek kedves együtt töltött perceit, az ízig-vérig  küzdelmes , néha zsörtölődésbe  vezető kanaszta csaták, az ízes  tréfák bolondozásba fulladt képeit. A sütemények, házi receptjének megvalósult költeményei az édes emlékek édességei.

Ő már a célegyenesben van, nekem még küzdenem kell, hogy odaérhessek. 

Ilyenkor értem meg, hogy az ember harcol a holnapért s mikor eléri, már nem övé....

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kozmazsu2014. április 13. 15:21

Szívszorító! tudom milen érzés, átéltem már, de még nem hevertem ki igazán! Csak szerető ölelésem küldhetem, vele erőt! Zsuzsa

IPSteve2014. március 19. 06:52

@Tercsike: Köszönöm szépen a kedves átérzésed!

Tercsike2014. március 19. 06:46

Nagyon sajnálom és mélyen átérzem a hozzátartozók érzését. A szőrnyű csak az, emberek vagyunk és gyarlóak, gyorsan elfelejtjük az itt átélt események kapcsán bennünk felmerült lét fontosságát! Megy a "taposómalom" tovább!!! Sok erőt kívánok az itt maradóknak!

IPSteve2014. március 17. 14:58

@JudyNG: igen....szerintem akik itt maradunk sem viseljük könnyebben.. @Sea: köszönöm Sea, bevallom jól esett a lelki megnyílvánulás

Törölt tag2014. március 16. 13:15

Törölt hozzászólás.

JudyNG2014. március 16. 12:03

Szívszorító, fájdalmas percek ezek, mikor tehetetlenül nézzük, hogy egy kedves barát, vagy családtag készül elköszönni a földi léttől. Neki már csak fájdalommentes távozást, Neked sok erőt kívánnok. Jutka