virag91 blogja
Sokat adtál..
Sokat adtál
Ragyogó csillag vagy,
nyomokat hagytál bennem.
Érintésed és ajkad izét,
soha el nem felejtem.
Tudod,nem maradtam még,
sokáig egy helyen.
Nehéz súlyt viszek,
köveket a szívemen.
Szeretni nem tudok,
de játssz kicsit a tűzzel,
szívemről a fáradt őszt,
néhány percre űzd el.
Talán még vagyok,
úgy simogat ami nincsen.
Így is sokat adtál,
sokat adtál nekem , kincsem………..
Még sincs...
Még sincs…
Kihűlt őszi tájon,
a napsugár vergődni látszik.
Kivert éhes kutya,
fent a dombtetőn játszik.
Az asztalon kenyér,
sótlan most az étel.
A tea rég kihűlt,
és zavaros a vétel.
Ma érzem körülöttem,
az élet túl kevés.
Mellettem állsz,
de még sincs ölelés.................
Gép vagy kedves..,
Gép vagy kedves...
Széthullott fájlok, kritikus hiba,
Hol van a rendszergazda ?
Hogy kéne, tenni megmutatja,
érted a gép szív is megszakad ma.
Téves riasztás, hibás fájlok,
Mi lehet ez ellen a fegyver?
Egy szívrablóval nem is tudom,
Mond, mit tehet a rendszer.
A vincseszter kattog -zörög,
Lefagy, a szerver a lemez pörög.
Ugrik a kép a mechanika kalapál,
Még jó hogy csak egy gép vagy.
Így nincsen benned, ami fáj.
Megkeressük szép sorban,
az összeomlott fájlokat.
Kitörlünk minden hibát,
nem maradhat másolat.
Majd elfelejti a merevlemez,
hogy valaha ki voltál.
Gép vagy kedves, ne mond nekem,
azt hogy nagyon fáj.
Egy percünk talán még maradt…
Teríts asztalt, főzz még,vajon mennyi időm maradt.Hiába kérnék bármit,szavaim mit számítanak? Talán elmondom, talán csak,sóhajok, még egyet,vagy azt sem, csak csendben,élvezem most a percet. A mosolyt, ami szívembe,egész csillagos eget éget.Az ölelést, amitől megszűnt a világ,majd újra összerakott az élet. Talán a legszebb pillanat,amikor az ajkad megérint.Bennem mosolyognak az álmok,bele a vágy tüzébe szédít. Ilyenkor rád simítom a lelkem,lángot gyújtok a sötétben.Addig ölellek én így csendben,amíg a szíved el nem érem. Ne engedj, még el kérlek,tudom törékeny a pillanat.Az idő cserben hagy most is engem,egy percünk talán még maradt…
Ahogy jöttem
Gondolataim, hívatlan, ne kérdezz,
az úton gyökerek, elesem, befékez.Lassan majd felállok, máshogyan szeretném,ne is nyújtsd a kezed, később csak keresném.
Ezernyi stáció, szélmalom harcom,Könnyem rejtem, elfordítom arcom.
Hiába kérdezek, szívemben nincs válasz,Csak arra ébredek, egyet még kívánhatsz.
Mintha istennek keze most, magához húzna,majdnem elhiszem, minden rendben van újra.
Hibákat hibára, hogy is van nem értem,Elfogyott az áram, elemet cseréltem.
Hibás a rendszer az egésztől hányok,Nem értem, hogy de még futnak a fájlok.
Előttem nincs semmi, sűrű köd mögöttem,Úgy tűnök el most, ahogyan megjöttem.