virag91 blogja

Köszönöm

 

Egy dalt fütyült, nem a vekker csörgött.

Mami had aludjak,álmom felett őrködj.

 

Minden reggel , vajas kifli és kávé,

nagy beszélgetések, friss limonádé.

 

Már nem óv kedveseim oly féltőn kezetek,

nem szól szépen öltözz ,igyekezz igyekezz.

 

Anyák napján könnyes szemmel álltunk,

alig tudtam elmondani neked,

a kedvenc versed,most is azt suttogom,

mikor a temetőbe hozzád kimegyek.

 

Igazságos voltál ,a te szavad volt a törvény,

szeretlek nagypapám de csak állok egy sírkőnél.

 

Délután mikor haza értem,

a szobádban hegedű dalolt.

hangja szebb volt minden zenétől,

mert ez a dal a te szívedből szólt.

 

Már nem hallom hangját a hegedű szónak,

a pacsirtát játszd kérlek el.

S te feldobtál a szekrény tetejére,

Mosolyogva így játszottad el.

 

Kedveseim ,most itt állok veletek,

hideg követ simogat a szeretet.

 

A verset suttogom, pacsirta csendül a dalban.

Ember vagyok, ember maradtam.

A dalban..

 

Egy szó vagy, egy dallam,

ölelés két szerető karban.

 

Egy érintés ,egy pillanat,

mosoly mi belőled itt marad.

 

Egy simogatás, egy érzés,

a megválaszolatlan kérdés.

 

Felrebbenő,s tova tűnő pillangó,

lelkemben béke ahol megpihenni jó.

 

A dallamot hallom akkor is,mikor zaj van.

S te benne élsz a szívemben,benne élsz a dalban.

2013.01.29.

 

Nézd bekopog a február,hópihe libben a szélben,

egy vízcsepp az ablakon,harkály kalapál, a télben.

 

Kipp -kopp hallgatom,hó hullik a kihűlt tájon.

Én a tavaszt álmodva,ajkadra vágyom.

 

Legszebb álmom,szép mint a tavasz.

Sebesült szívemen ,gyógyító tapasz.

 

Léptem itt hagyom,foltok a hóban.

Fekete mint,hazugság az igaz szóban.

 

Ahogy a napok ,egymásra hullnak.

Már nem cipelem,ólom súlyát a múltnak. 

 

Magamból merítek erőt, teremtve rendet.

Zengő dallamot, ölelő csendet.

 

Már nem támaszkodom,vigyázva lépek.

Nem követelek, semmit sem kérek.

 

S te a tavasz vagy bennem,

Íze a sónak, hangja a dalnak,

a legszebb szónak.