Tudod én….

 

Tudod én….
 
 
Hajnal van, néhány csillag,
még ragyog fenn az égen.
A nap ébred,
melegét még nem érzem.
 
Szép lassan azt hiszem,
bandukol már a nyár.
Bújócskát játszik a tavasszal,
s a tavasz mindig rá talál.
 
Fáradt vagyok és meggyötört,
mint akit az élet kicsit összetört.
A szakadék széléig már nem megyek,
úgy érzem, leejtenének a vigyázó kezek.
 
Oly törékeny, mintha csak illúzió volna,
hogy minden rendben van.
Boldog leszek a nagyvilágban,
tudod, én nem hagyom magam.
 
Hát ne lássa senki, ha sírok,
megszakadt szívem romjain,
magamat sajnálva,
szomorú sorokat írok.
 
Hisz itt a nyár, talán illúzió,
de minden rendben van.
Boldog leszek, egyszer biztos,
tudod én, nem hagyom magam.