Sziszüphosz

Sziszüphosz
 
 
Sziszüphoszt az istenek,
megbüntették.
Arra ítéltetett,
görgessen szakadatlan,
a hegy csúcsa felé,
egy hatalmas követ.
 
De a kő oly nehéznek bizonyult,
s a súlyánál fogva,
mind egyre visszahullt.
 
Az élet abszurd,
a halál rejtelem.
Saját sziklájával küzd az ember,
s szüntelen-e küzdelem.
 
De a napfény árnyék nélkül nincs,
s van hogy a sötétség a kincs.
A test megfeszül emeli a követ,
görgeti-görgeti,
százszor is megmássza ugyanazt a hegyet.
 
Nincs szörnyűbb büntetés,
mint a fölösleges és reménytelen munka.
Az ember küzd-küzd,
bár néha hiába, és tudja.
 
De a csúcsért az áhított célért,
vívott küzdelem,
betölti az ember szívét,
és mégis, valahogy, ott leszel,
a csúcson fenn.
 
2003. 01. 07.