Együtt maradni volna jó

Ez egy péntek délután,

csak állunk kint a szélben.

Madarak repülnek felettünk,

felhők kúsznak az égen.

 

Tudod a kimondatlan gondolatok,

úgy is közénk állnak.

Talán szólni kellene s elmondani,

de a szavak valahogy fájnak.

 

Az idő múlik de mi ketten,

nem beszélgetünk.

Csak kínosan kerülve a lényeget,

hülyeségeken nevetünk.

 

Aztán hagylak elmenni mosolyogva,

ahhoz mégsem kell a szó.

Pedig mind a ketten érezzük,

együtt maradni volna jó.