Egy percünk talán még maradt…

virag91•  2012. október 4. 01:31

 

Teríts asztalt, főzz még,

vajon mennyi időm maradt.

Hiába kérnék bármit,

szavaim mit számítanak?

 

Talán elmondom, talán csak,

sóhajok, még egyet,

vagy azt sem, csak csendben,

élvezem most a percet.

 

A mosolyt, ami szívembe,

egész csillagos eget éget.

Az ölelést, amitől megszűnt a világ,

majd újra összerakott az élet.

 

Talán a legszebb pillanat,

amikor az ajkad megérint.

Bennem mosolyognak az álmok,

bele a vágy tüzébe szédít.

 

Ilyenkor rád simítom a lelkem,

lángot gyújtok a sötétben.

Addig ölellek én így csendben,

amíg a szíved el nem érem.

 

Ne engedj, még el kérlek,

tudom törékeny a pillanat.

Az idő cserben hagy most is engem,

egy percünk talán még maradt…

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

bel_corma2012. október 4. 13:41

Nagyon tetszett! :)

virag912012. október 4. 10:39

Vitorla köszönöm:)))

virag912012. október 4. 10:38

Steel Bár az idő cserben hagy de amit adott az valami elmondhatatlan csoda volt:)

virag912012. október 4. 10:36

csillogo néha elfogy az idő és nincs tovább...

virag912012. október 4. 10:35

csendben:)

virag912012. október 4. 10:35

pepo :)

virag912012. október 4. 10:34

skary:))

Törölt tag2012. október 4. 10:11

Törölt hozzászólás.

Steel2012. október 4. 09:09

''Az ölelést, amitől megszűnt a világ,

majd újra összerakott az élet.

Ne engedj, még el kérlek,

tudom törékeny a pillanat.

Az idő cserben hagy most is engem,

egy percünk talán még maradt…''

De rám találtak a soraid...szavakkal kifejezhetetlen a versed...

csillogo2012. október 4. 06:47

Annyi mindig kell,hogy maradjon egy darabig!:)

Törölt tag2012. október 4. 06:25

Törölt hozzászólás.

pepo2012. október 4. 05:24

Ne engedj, még el kérlek,

tudom törékeny a pillanat.

Az idő cserben hagy most is engem,

egy percünk talán még maradt…

skary2012. október 4. 05:01

:) talán