Csendben...

virag91•  2013. január 9. 00:36

Úgy fájt ez a csend,

semmibe vesző az oázis,

hallgatag  tájon fagyos frázis,

sótlan maradt még a só is.


Szürkébe boruló táj, cipeli terhét,

holt gyökerek, szaggatják testét,

ki nem mondott szavak,

törik meg az estét.


Némán mint aki megtört, 

vörösbe fordul a hajnal.

Elhagyta már minden álmát,

virraszt egy hulló csillaggal.


Van amit kimondani nem lehet,

csak belül tépi az embert.

A szó a csend lehet szeretet,

vagy akár gyilkos fegyver.


Az ébredő napsugár,

még erőt adhat a mának,

begyógyíthatja a sebeket,

amik némán csendesen fájnak.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

virag912013. január 9. 23:01

Vitorla köszönöm az ölelést főleg ,talán megoldjuk talán:)

virag912013. január 9. 22:59

skary ilyen:)

virag912013. január 9. 22:58

Köszönöm Macikám:)

virag912013. január 9. 22:58

Torpilla3181 köszönöm és viszont:) Puszi:))

Törölt tag2013. január 9. 09:12

Törölt hozzászólás.

skary2013. január 9. 04:39

ilyenez

Mamamaci402013. január 9. 03:57

jó lett! Rég jártál itt!

Torpilla31812013. január 9. 01:38

Ó! Virágom...
ölellek és köszönöm!

(rég láttalak, búék neked)

Puszim!
Mariann