Azt hittem megtaláltalak

virag91•  2011. december 11. 20:06

Azt hittem megtaláltalak
 
Azt hittem végre, hogy megtaláltalak.
Mosolyod néztem, s szívemről,
lehullott egy rozsdás lakat.
Sok keserves éjszakán szőtt álmaim,
S könnyeim tengere,
hirtelen elveszett a semmibe.
Új remény, szép szerelem?
Vagy, hűtlen gonosz csalás?
Ki mondhatja meg,
hogy mikor törik meg a varázs?
Meddig az igaz út,
és honnantól árulás.
Hiányzol!
Hiányod tonnányi súlyával,
zúzza szét, amúgy is zilált,
lelkem kapuját.
És összeomolva a súly alatt,
ezer könnycseppért kiált.
 
Azt hittem, hogy megtaláltalak.
Újra kék lesz az ég.
Újra fényes a nap.
Mosoly ragyogjon az arcokon,
egyetlen pillantás alatt?
 
S szerelmünk tűzpiros rózsája,
hűtlen szívemben,
s a lelkem mélyén, mégis,
keserű könnyet fakaszt.
Fáj, ha nem vagy itt,
és az is fáj, ha vagy.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2011. december 12. 04:49

:)

virag912011. december 11. 21:12

:)köszönömittjártatok

marti2011. december 11. 20:32

én is azt hittem..., mintha én írtam volna magamról olyan ez a vers. De nagyon szépen megírtad, és gratulálok!

kapocsi.ancsa2011. december 11. 20:14

...