Az idő mutatója

Megállt az idő s mellettem,

Körülöttem, topog.

Hello, nekem mennem kell,

tovább nem maradhatok.

 

Amikor boldog vagyok,

virágos kert van a szívemben.

Az idő úgy elszalad,

s észre sem vettem.

 

Mikor nyáron,

tűz a napsugár.

A nap az égen,

oly sebesen jár.

 

De amikor szívemben,

jégvirágok laknak.

Olyan nehezen lesz vége,

Egy, egy napnak.

 

Néha felröpít,

a pillanat.

Aztán összeesem,

egyetlen percnyi súly alatt.

 

És mindig más,

a perc és az óra,

Hiába jár egyformán,

az idő mutatója.