Köszönöm...

Köszönök mindent én, ami volt, s ami ér.
köszönöm a lágyan simogató napot,
ami, a bajban is, életerőt adott,
s hozzám, hűségesen, minden nap visszatér.
 
Már hálás vagyok, sokszor megélt kudarcért.
S ha fáj is halk szívem, lábam csak tova lép,
s bejárja a kanyargós, göröngyös utat,
amit vad képzelet, folyton-folyvást kutat.
 
Bizony! Egyszer beérek én ama célba,
és biztos, hogy addig sem leszek majd néma.
Írok mindenről, ami még utamon ér,
merre görbül idő, s kozmoszban szabott tér.
 
S ha olvasod? S az nem olyan lesz, mint várod!
Mert nem rózsával van tele minden álom. 
Akkor se búsulj hé, oly nagyon miattam,
mert voltak szép percek, amik elringattak.