Csavar

jegvirag•  2017. február 6. 06:38

Rég, olyan egyszerűnek tűnt,
de ha körbe járom, s nézem,
már egyre meredekebb mű,
ívelő szerpentin élen


futó, fényes anyacsavar.
Az élet is ilyen furcsa,
hömpölygő lázas kábulat,
s forrongó mélységet takar.


Ma még kicsiny a távolság,
de holnap magas akadály,
mert régi a menet, s rozsdás,
s nincs több megértés, hallgatás.


Csikorogva, akadozva
rója tovább rövid útját.
Mi is így járunk, fokozva
bánatunk, s fájdalmunk súlyát.


Jöttünk szeretni, de megyünk
tovább...űrbe nyújtjuk kezünk, 
a semmit markoljuk velük,
s kiábrándultan lefekszünk.


Ébredni már nem akarunk.
Fáj az élet? Minek vagyunk?
Nem a pénz, a mi hatalmunk,
zengő hárfák a jutalmunk. 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2017. április 6. 20:27

De jó ez a vers!... Öröm olvasni. Egy határozott íve van. Gratulálok!

jegvirag2017. március 5. 02:03

Köszönöm Csillogó!

csillogo2017. február 13. 07:41

Kedves Julcsi - olykor kell, hogy kiírjuk a bánatunkat is, ...
ölelésem!

jegvirag2017. február 13. 01:23

Köszönöm! Dellamama, Bugatti350, s Mikijozsa, néha furcsán születnek a versek, ez is. Az nap volt a férjem 15. évfordulója, hogy itt hagyott, s azóta egy másik dimenzióban horgászik...s nagyon illik ránk egy csavarnak a sorsa, amíg új, akadály mentesen működik, elég ha megázik, máris elveszti csillogását, s rozsdásodni kezd. A mi esetünkben elég volt egy robbanás a bányában, hogy ne akarjon többé felébredni a férjem, s csak egy dal volt a jutalma, ami utolsó útjára kísérte...

Mikijozsa2017. február 6. 20:25

"régi a menet, s rozsdás,
s nincs több megértés, hallgatás..."
Ej, páva - császárné pávája! "Minek vagyunk ?" Bizony, minek?

Bugatti3502017. február 6. 08:42

mert régi a menet, s rozsdás,
s nincs több megértés, hallgatás.

....ebe a két sorban, kifejezetten megjeleníthető, az összes érzésvilága a versed gondolatai, képei, felé.... Gratulálok!

Dellamama2017. február 6. 07:28

Az élet csavaros úton halad, a végén rozsdádodó végtagokkal, de tovább kell menni.
Tetszik a versed!